1. Pusztai Betyár Bagó
I.
Depressziós vagyok. A világ nagy, szürke vak fátyola ereszkedett a szemeimre. A tavasz nem zsong, nem fénylik; homályba burkolt csecsemő – méhen kívül szomorkodik bennem. Csak Magdikáék az egyetlen vigasztaló hely a kórházban, a Völgy utcában, a feketekávék, amelyek kellően ellensúlyozzák a zsibbasztó nyugtatókat. És Rexi, az ír szetter. Ő a kis boldogság, kis mosoly, kis fölszabadulás. Éva a Kútvölgyiben fekszik, súlyos operáció után van. A kietlenség állóvizei terpeszkednek bennem, és nyaldossa a víz szürke, szomorú partjaimat.
Kutya kell! Kutya kell életünkbe, kiegészítésül, pihenőül; kutya kell a házba, hogy Éva ne féljen.
Kutya kell, dübörög bennem, mikor elhagyom a kórházat. A Bogár utcába megyünk, Mihályfiékhoz, akiknek két kedves, játékos, szoknyás pulijuk van, és csendes sétáinkon mindig megcsodáltuk a kis koszos, fekete pamacsokat. Mihályfiné elárulja, honnan vette a pulikat: Nagyné, Lepke utca, a Kutyaszövetség puliszakosztályának vezetője.
Nagyné Prágában van, kertjében egy elkerített helyen öt kis feketeség ragyog; csodáljuk őket, elérzékenyülünk, egy kis fekete pamacs felkéredzkedik a karomba. Másnap már reggel csöngetünk a puliportán. Ugyanaz a kiskutya kéredzkedik fel karomba: Pusztai Betyár Bagó! Apja Pusztai Bendegúz Bagó, anyja: Tündércelli Gigi. Alighanem egy kis kurva-vér is úszkál benne. Kiemeljük, karomban marad, nyakamba csimpaszkodik, mint egy fekete csecsemő.
Nagyné Prágában van, kertjében egy elkerített helyen öt kis feketeség ragyog; csodáljuk őket, elérzékenyülünk, egy kis fekete pamacs felkéredzkedik a karomba. Másnap már reggel csöngetünk a puliportán. Ugyanaz a kiskutya kéredzkedik fel karomba: Pusztai Betyár Bagó! Apja Pusztai Bendegúz Bagó, anyja: Tündércelli Gigi. Alighanem egy kis kurva-vér is úszkál benne. Kiemeljük, karomban marad, nyakamba csimpaszkodik, mint egy fekete csecsemő.
Felmegyünk Nagyné szép lakásába, csendes whisky-szó mellett megbeszéljük, mi a teendő egy kis pulival. Szopornyica ellen oltották, lehet, hogy az első napokban kicsit kókadt lesz.
Ahogy megyünk a Zsiguliban, ölemben Bagókával, Éva elsírja magát, és könnyei közül kicsúsztat egy fohászkodó mondatot: „Hozz ránk szerencsét, kiskutya!” Bagót otthon hagyjuk, nagy féltéssel, mit fog egyedül csinálni a lakásban.
Ahogy megyünk a Zsiguliban, ölemben Bagókával, Éva elsírja magát, és könnyei közül kicsúsztat egy fohászkodó mondatot: „Hozz ránk szerencsét, kiskutya!” Bagót otthon hagyjuk, nagy féltéssel, mit fog egyedül csinálni a lakásban.
/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése