Nem titkolt törekvésünk, hogy a davir dog design blog kicsit többet nyújtson a termékeink egyszerű bemutatásánál. Az állatvédelemmel kapcsolatos riportokon kívül még számos kutyás tematikájú bejegyzés várható. Minket minden érdekel, ami kutya!
Ezúttal egy nagyon tehetséges alkotót szeretnénk bemutatni nektek, Ojnit, azaz Cserháti Hajnalkát, akinek elragadó illusztrációit számtalanszor megcsodáltuk már. Őt kérdeztük alkotásról, művészetről és hivatásról.
– Mesélj egy kicsit magadról: honnan indultál és miképpen vált hivatásoddá az illusztrátori mesterség?
– Magamat még nem nevezném illusztrátornak. Azt hiszem még sokat kell dolgoznom ezért a címért. Talán ha már kezemben tarthatom az első megjelent könyvet, majd akkor. De köszönöm, Viru!
Érdekes módon két tényező határozta meg eddig mind a tanulmányaimat, mind a munkámat; a rajz és a francia nyelv. Egerben és Kaposváron tanultam, grafikus és rajztanár vagyok. 2 éve foglalkozok könyvtervek készítésével, francia szerzőkkel együttműködve, illetve meséket fordítok. Hivatalosan pár hete tettünk pecsétet a dokumentumra, ami szerint valóban az illusztrálás a foglalkozásom. Ünnepélyes pillanat volt.
Az egyik kedvenc Ojni-képem, egy igazán franciás, igazán kedves kis „toutou":
– Fantasztikusan pörgeted a blogodat, napról napra készülnek az új alkotások. Hogyan alkotsz és honnan meríted ezt a rengeteg energiát?
– Pedig nem is... Mostanában kevesebb bejegyzéssel tudtam szolgálni; egyelőre még a tanulás, a vizsgák, egyéb kötelező teendők veszik igénybe az időm java részét. Feladattal most már ellát a Csibészke Magazin, nagyon sok jó pályázatra lehet bukkanni, vagy éppen egy francia szerzővel készülünk meglepni pár kiadót. Én is figyelemmel kísérem az Illustration Friday heti feladványait, vagy csak egyszerűen kinézek az ablakon. Mindig van inspiráció! Azokat a periódusokat szeretem leginkább, amikor egy könyvterv készül. Jobban szeretek nagyobb egységekben gondolkozni, összefüggő képsorozatot létrehozni, irodalmi alapanyagra támaszkodni.
Ha nem a magam kedvére készül a kép, vázlatolni szoktam. Kedvencem a tűfilc, hozzá a csúszós offszet papír, amin könnyedén lehet vezetni a tollat. Ha egy-egy rajz jól sikerül, akkor megőrzöm, és digitálisan fejlesztem tovább, vagy csak alapnak tekintem, és azután készítem el a cerkás vázlatot; akvarellhez, fapáchoz, montázshoz, színesceruzához vagy akrilhoz. Az íróasztalomat már kezdem kinőni, szeretnék egy komplett kis műhelysarkot kialakítani. Egyelőre a lakás minden pontján van egy kis műhelyrészlet.
Az Illustration Friday Pretend című topikjára készült kép:
– A képeidből áradó derűs hangulat engem mindig jókedvvel és erővel tölt el. Különösen éreztem ezt az Ünnep van / C’est la fête sorozatnál. Milyen világkép áll ezek mögött az alkotások mögött?
– A mese Nicole Snitselaar, egy kedves francia írónő tollából származik. Mikor lehetőséget kaptam a budapesti Zölderdő Óvodától egy tavaszi kiállításra, szerettem volna létrehozni egy olyan anyagot (képeket mesével együtt), amit megnyitó gyanánt előadhatunk a gyerekenek. Így írta meg Nicole ezt a kedves történetet, amiben a madarak és a fák segítenek a kopaszon maradt szilvafának, hogy ő is ünneplőbe öltözve köszönthesse a tavaszt. A komplett mese az oviban elolvasható május 7-ig.
Amikor a képeket készítettem, teljesen azonosulni tudtam a szereplőkkel, én is vártam már a tavaszt. Másrészt, mivel a célközönség a 4–5 év közötti gyerekek voltak, evidens volt, hogy színesebbek lesznek az oldalpárok. Alapvetően szeretem az élénk vidám szineket, bár mostanában kezd leegyszerűsödni a palettám.
A szereplőkhöz hasonlóan és is szeretek odafigyelni a körülöttem levő emberekre, segítségükre lenni. Mindig van valami, amit szeretnék megvalósítani, ennek kedvez, hogy elég makacs tudok lenni. (A párom most sűrűn bólogatna…) Szeretek másokat meglepni és gondolatban fényképezni.
Egy kép az Ünnep van / C’est la fête című sorozatból:
– Lenyűgöző ötletességgel és változatossággal készíted a dolgokat: az üdvözlőkártyák, képeslapok mellett macskás memóriajáték (Tényleg, kutyás nem lesz? Én biztos vevő lennék rá…), madaras pörgetős notesz, egyedi mozgóképek, installációk egyaránt megtalálhatók az alkotásaid között. Úgy tűnik, fontos számodra, hogy mindig új ötleteket, technikákat próbálj ki.
– Amiket felsoroltál, azoknak a jellegéből kicsit adódnak is ezek a technikai variációk. Ha van egy cél, egy rendeltetés, hozzá egy közönség, akkor az megkövetel bizonyos anyagot, színvilágot, képi gondolkodásmódot, néha még magát a hordozóanyagot is meghatározza. Másrészt én is szeretem a változatosságot. Ha van egy mese, első olvasat után, általában társítok hozzá egy technikát, ami szerintem passzol hozzá. Van úgy, hogy a szerzőnek vannak kívánságai. A gyerekeknek készült játékok úgy születtek, hogy már meglévő képeknek akartam funkciót adni, mivel úgy sokkal élvezhetőbbek. Köszi a tippet!
Szintén egy IF-topikra, Subtract címmel készült kép:
– Mik a terveid? Gondolom, van néhány „projet” kilátásban?
– Legyek túl a vizsgákon. Ez a rövidtávú „prozsé”, utána az Ünnep van könyvtervét kell útnak indítani. Aztán életemben először, újságot fogok tördelni. A többi titok!
IF-topikra készült kép, a címe: Similar. Amikor egy szőrös kutya elázik...
– Hol érhetnek el, akik meg szeretnék tekinteni az alkotásaidat?
– A blogomon: http://ojni.blogspot.com/,
a butikomban: http://ojniboutique.blogspot.com/,
valamint az oldalamon: http://ojni.ultra-book.com/.
– Köszönöm a beszélgetést! Nagyon sok sikert kívánok és remélem, hogy egyszer majd lesz alkalmunk együtt dolgozni valamilyen formában.
– Én is köszönöm, Viru! Szintúgy remélem én is.
Végezetül egy olyan képet szeretnék bemutatni, ami személyes kedvencem, a címe Fleeting vagyis ’múlandó, elröppenő’. Fantasztikus hangulata van és sok mindent kifejez az életről, szépségről és elmúlásról:
Legnagyobb örömünkre a beszélgetés megjelenésének idejére elkészült a kutyás memóriajáték is, megtekinthető és megvásárolható Hajni elérhetőségein vagy ITT!
Ízelítőül:
