2012. december 7., péntek

Bagó story 10.


Péternek nagy szobái vannak. Társasághoz és társalgáshoz szabott kényelmes fotelei. Izgatott vagyok, mit szólnak egymáshoz Péter és Tamás? Hogy illenek egymáshoz? Méregetem a távolságot, araszolva, mint a magasugrók. Vajon így elsőre, Weöres-ügyben, mennyire emelhetem a lécet? Elkezdenek-e ugrani? Dorombolok, hogy Tamás is megismerje a Zen-lemezt, hiszen az estben elhangzott hasonló eső-ritmus. Most megint ünnepélyesen megfogadom magamban, hogy veszek egy lemezjátszót.
Bagó a súlypontban, tisztes távolságban leheveredik, Dick keresztbe fekszik a kijárat előtt, miután nyáját összeterelte Európa minden tájáról származó képességével. 
Weöres-est, Zen-lemez, mint annyiszor, miattam az érdektelenség lapályára csúszott.
Mindenki elfáradt, de én még mindig forszíroztam a beszédet. Régen, egykor soha nem akartam elaludni, új és új meséket préseltem ki a mesemondó nagypapától és Anyámtól.
Dick a szokott módon búcsúztatott mindenkit, most az elszakadást akadályozta, a kertben végre együtt Bagóval brudert pisiltek.
Ennyit az „elbagózott” Weöres-Szilveszterről

II.

Vérteskozma a legjobb bioszféra az országban. Ezt is csak ott tudtam meg a régi sváb faluban. Azt is, hogy az erdők szélén németek és szovjetek néztek egymással farkasszemet hónapokon keresztül 1944-ben, miközben Budapestért folyt az irgalmatlan harc.
A 49-es kilométerkőnél lefordulsz a tatai műútra, ki van téve egy behajtani tilos tábla, fittyet hánysz neki, és jössz a faluig. Péter mondja, a barátom, a falu miniszterelnöke, építész-filozófus, díszlettervező – és amit akartok.
Erre azért nem számítottam. Erdő, szakadék, sziklás meredélyek, kacskaringós betonút. Az erdő közepén a Vértesben, ahol Mátyás király vadászott volt. Megyek a Trabanttal és Duce-Bagóval, egyre sötétebb lesz, mint a Barlangvasúton a Ligetben. Bagó élvezi a nagyszerű levegőt, bukósisakos helyzetben feszül neki az áramlásnak. Földrajzból kimaradt nekem valahogy a Vértes, ha jól tudom, a Bükkben folytatódik a hegyvonulat. Mindez felkandikál a tudat kapujában, mert a valóság ék alakban vezeti ellenem páncélosait. Hogyan legyen falu az erdőben, szakadékok között? Zihálok, és a félelem támadói előtt egy-két redőny leszalad a tudatomban. Ez sem segít. Izzad a tenyerem. A neurózis pikái belülről döfölnek. Már félek, visszavonhatatlanul. Megadom magam, de sehol sincs senki. „Le vagyok győzve, győzelem, ha van, de nincs, akinek megadjam magam”… Egy-egy útszakasz száz méter sincsen, hajtű hajtűkanyar hátán. Imafoszlányok ügetnek a kerekek nyomában.
Végre, az utolsó pillanatban, mint valamely rossz rendezésben, két legény heverészik az út mentén, a semmiben. Kelepcét, csapdát gyanítok. De nem! Válaszolnak! Ezért el is tévedek, korábban fordulok jobbra. Vashíd, betonút, kanyargás.
Érzem, percről percre őszülök. A fehérség perceg a fejemen. Rág a fehérség, mint a szú. És egyszerre egy angolparknyi térség. Busz, kirándulók, a hegyoldalban padok, fent étterem, miegymás, turistazsibongás. Egy kedves úr útbaigazít, ez itt a Mátyás kút. Megyünk vissza Bagókával a kacskaringón. Megtaláljuk a falut. Először zsákutca-tábla, végre VÉRTESKOZMA felírás.
Sőt, Molnárék is megvannak, Bori is, Péter is, Dick is. Bori dolgozik, Péter gondolkodik. Ő gonddal dolgozik. Agyrém, sipítom, de gyönyörű. Hatalmas tisztáson fekszik a falu, az átmérő legalább tíz kilométer. Svábok, akik elmentek, azoknak háza fillérekért eladó. Így került olcsón a faluba a magyar szellemi elit fő csoportja.
Előhalászom Bagóka három tányérját és a nagy sárga labdát, piros törülközőt. Dicknek piros pöttyös labdája van, de nincs sárga törülközője. Viszont a ház csodálatos sváb parasztház, az udvaron hatalmas szín, két borospince, dombban púposodó kert. 35 ezer forint 25 évi részletre. És a két gyönyörűség: a hűvös, tiszta kerekes kút és a merengő budi. Az élet teljessége.
Lakókonyha sparhelttel, tisztaszoba balra, jobbra lakószoba, a füstölőből lesz a fürdőszoba, az istállóból műterem. Tornác épül majd, és lassam kialakul az új intérieur.
A falu mámoros csendesség. A templom uralkodik a tisztáson, az iskola zárva, nincs elég nebuló, eladó az iskola. (Talán színházat csinálhatnánk magunknak!) A templomba motorbiciklivel érkezik vasárnaponként a haknizó pap.
Sétálni megyünk. Mikulásíze van az indulásnak. Bagó is hegyezi magát, Dick is. Átmegyünk az úton, az egyetlen főutcán, amire felfűződnek a házak fehér ékszerláncban. Azután a kis hídon a temetőbe jutunk. Gyönyörűséges, vidám temető, hatalmas tölgyfa alatt fekszenek a régi, tiszta, szorgalmas svábok. Olyan nobilis vidámság terjed szét a fa alatt, mintha Stefferl gróf, Széchenyi István vendégelné meg barátait reggelire. Csupa friss vitamin az asztalon, a diófa alatt, paradicsom, hagyma, sárgarépa, szalonna, fehérrépa, alma, cseresznye, kakaó. Tépek a floxból, mely vidáman kacsint a halottak felől az élőkre.
Vietnámi gumipapucsban vágunk neki a lucernásnak, az erdő felé, az orosz állások felé; az árkokat, ágyúállásokat a helybeli svábok ásták, feltehetően német zászlót lobogtatva, hogy ne lőjenek a Volksbundra.
Ballagunk térben és a történelmi időben, lucernában. Dick és Bagó, mint Róbert Gida és Micimackó, teljes egyetértésben poroszkálnak. Lassan belénk szivárog a tájból, a virágokból, a derűs kékségből, zöldségből a béke, harmónia. Baktatunk, és filozofálunk. Megtudom, hogy a falu első házában Balczó Bandi, Császár Mónikával és lovával, azután három építész, egy statikus, egy autómérnök, egy iparművész sorban, a sváb bányászok között, akik megbízhatók voltak, itthon maradtak, és most beilleszkednek a magyar értelmiség közé. A házaikat csiricsáré színesből ők is fehérre festik újra, és alkonyatkor eloldják ők is kutyáikat a láncról.
/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./

2012. november 16., péntek

Gazdira várnak


A képen látható kölyökkutyák leendő gazdájukat keresik! A schnauzer jellegű (az apa óriás schnauzer, a mamájuk schnauzer keverék) kölykök 16 hetesek, Tolna megyében találhatók, szállításuk Budapestig megoldható. Ha valaki úgy érzi, hogy szerető gazdija lenne egy ilyen szépségnek, az alábbi telefonszámon érdeklődhet: +36-30-754-0847.


2012. október 6., szombat

Paris, 1911



Jacques-Henri Lartigue: Avenue Du Bois De Boulogne, Paris, 1911

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.
Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

2012. szeptember 22., szombat

A review: davir dog design seat belt on Nola blog


Amanda tested our safety/seat belt. Here you can read her review:

2012. szeptember 14., péntek

Szeptemberi övek / September belts



2012. augusztus 22., szerda

Pöttyök, csíkok, hullámok / Dots, stripes, waves


A nyár végére készült néhány új kollekció, íme egy kis ízelítő.
Some end of summer new designs.

Zöld-fehér pöttyös:
White polka dots on green:


„Marseille” nyakörv:
”Marseille” collar:


Kék pöttyök és hullámok:
Blue dots and waves:

2012. július 20., péntek

Naki'o, a világ első, négy műtappanccsal rendelkező kutyája / World's first dog with all bionic legs: Naki'o


Naki'o a világ első kutyája, aki bionikus lábakat kapott és ezzel a teljes élet lehetőségét. Az új műtappancsokkal futni, ugrani, úszni is képes. Egyszerűen csodálatos!
Naki'o is the first dog first dog to be fitted with a complete set of bionic legs that work naturally to allow him to run, jump and even swim. It's just amazing!



A kép önmagáért beszél:
This picture speaks for itself:



2012. április 3., kedd

Etsy hírek / Etsy news

Márciusban ismét az Etsy címoldalán szerepelt egy davir dog design póráz. Köszönet érte AroundBeads-nak!
A davir dog design leash was featured on Etsy's Front Page again in March. Thanks for AroundBeads!



2012. március 22., csütörtök

Bagó story 9. / Bagó Story 9.


Valami Churchill-arányú whiskyre is emlékszem, hiszen jól érezzük magunkat, nem úgy, mint Rommel El Alameinnél. Weöres-Szilveszternek nevezzük a margarétás tavaszi estét a nyárban. Járunk a sorok között, mint tulajdonos új házában. Járunk a lakó és a kőműves, hárman Weöressel, ünnepi ruhában és virág-kokárdával. Noszogatom Tamást, érzi-e, hogy történelmi pillanatot élünk át; Weöres 60 év alatt először 60 percig a Rádióban. Valami nagy rehabilitációját sejtjük a fukar időnek, ülünk megdicsőülten a whisky-cseppek romjain, labdázunk a boldogságunkkal. Egyszer csak Éva szólal meg a hangfalakban, Bagó hirtelen felpattan, Amerikáig hangzó csaholásba kezd. Kikéredzkedik az előszobába, onnan a gangra, és lerohan az udvarra. Kandúrt vagy cicamenyecskét ugatott-e, vagy Amerika elleni dühét okádta a keramitkockákra, nem tudom.
Vége a műsornak. Csend van, Bagót újra visszacepeltem, ő is csendes.
Ilyenkor rágyújt az ember vagy gyertyát gyújt, vagy ha van miből, újra tölt, várja a Himnuszt stb. Telefonokat várnak. Gratulációt, ujjongást. „Hát ezt nem hittem volna.” „Kérlek, fantasztikus.” És egyebeket. Eldöcög egy negyedóra. Semmi. Nem értem. Ő sem érti.
Nem értjük a csendet.
Dajka Margitka számát. Hívjuk fel Margitkát! S várta, ő hallgatta. Mit mond? „Koncert, koncert, gyönyörű volt!”
Azután újra a süket csönd. Bagó is csöndes. Talán unja magát vagy talán minket... És Pétert is fölhívom! Péter építész. Péter a barátom. A tudás biztos fölényével a barátom. Félig-meddig udvari bolond, félig tanítvány vagyok nála. Nehéz dolog a barátság.
Hallgatta. „Egyébként fölmehetünk?”
Felmegyünk.
Boldog izgalom Péterhez menni. Ott mindig történik valami. Velem történik valami. Okos, mint a nap. És tehetséges. Húsz év alatt csak egy dolgot sikerült neki szállítanom , ami igazán felkeltette érdeklődését: Zen-buddhista lemezeket, Huszárik Zolitól. Csak én kapok mindig valamit.
Megyünk a speciális Trabanttal, a Körszállóhoz. 
Csengetünk és Dick válaszol. Dick egy más műfaj. Nem is kutya. Inkább saját szobra. A Nagy Brehmből vagy a mesekönyvből lépett elő, vagy az Állatkertből, a Mesék Birodalmából.
Dick mégis ugat. Talán sebesen mesél. Hogy jött valaki, jöjjetek! Persze védi is a lakást, látványosan, mesésen. Mégis bejutunk valahogy, mert Dick Für Alle Fälle keresztbeáll az ajtónál, mint utolsó látványos kísérlet.
Dick magas kutya, úri kutya, arisztokrata. Boldog is. Boldog kutya Dick, nem ereszkedik le részletekről csevegni. Az égi vadászmezőkről pottyant a földre. Nagy boája van, mint régi kényes úriasszonynak, színei, mint a régi kedves betétes cipő, barna és fehér. Fehér magas sarkú cipője és mintha kamásnija is lenne. Mindenesetre agárhoz hasonló fejét kényesen viseli. Gentleman, annyi asszonyosság van benne, mint amennyi egy úriemberhez illik. Orosz agár (orosz is annyi van benne, amennyi illik), skót és német juhászok vére folyik benne.
Bagó illemtudó tisztelettel néz rá, lehetőleg elhúzódik tőle, mint az alacsony emberek a magas embertől. Kellő perspektíva szükségeltetik, hogy érintkezni tudjon vele. Mindenesetre érezteti, kellő távolságból, hogy hatezer éve  kikacagja az arisztokrata testmagasságát és kényes pedigréjét.

/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./

2012. február 4., szombat

Ha azt gondoljuk, hogy hideg van / If we think it's cold outside


Roald Amundsen és szánhúzó kutyái a Déli-sarkon, 1911-ben
Roald Amundsen and his dog team at the South Pole, 1911



Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.
Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.