Kutyaélet / A dog's life

Szeretitek Chaplint? Én nagyon szeretem a művészetét. A Kutyaélet című film első saját stúdiójában készült filmje volt. A filmben a csavargó örökbe fogad egy kiskutyát, Scraps-et (igazi nevén Mut vagy Mutt). A képsorok halhatatlanná tették, de a kutyus három héttel a forgatás után elpusztult. Életrajzírói szerint (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema) mire befejeződött a Kutyaélet forgatása, Mut annyira kötődött Chaplinhez, hogy amikor az a szabadságkölcsön jegyzési kampány miatt elutazott, Mut csak emésztette magát és visszautasította a táplálékot. A stúdió földjébe temették el, sírfeliratot is kapott: „Mut, meghalt április 29-én – egy összetört szív”. 

Do you like Chaplin? I love his art. A dog’s life is one gorgeous piece of his life-work. The Tramp adopts a little dog. The dog in this film, Scraps (real name Mut or Mutt) became immortal, but sadly he died three weeks later after production. Mut was so attached to Chaplin, that he yearned for him and refused to eat when Chaplin left for the Liberty Bond tour. He was buried in the studio ground with the epitaph: “Mutt, died April 29th – a broken heart”. (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema)

Mut részletes gyászjelentése: / Mut's detailed obituary:

  

Thanks for Jessica, who edits Dicovering Chaplin blog!

A filmet Theodore Huff Chaplin első igazi mesterművének nevezte, Louis Delluc pedig még ennél is tovább ment, szerinte „a Kutyaélet a filmművészet első tökéletes művészi alkotása”.

Chaplin maga így írt róla önéletrajzában: 

„Új műtermemben először a Hej, kutyaélet, kutyaélet! című film készült el. A történetnek volt bizonyos szatirikus éle, mert párhuzamot vont egy csavargó és a kutya élete között. Ez a vezérmotívum szolgált a film vázául, amelyet különféle gegekkel és helyzetkomikummal töltöttem ki. Gondolatban ekkor már sokat foglalkoztam a vígjáték szerkezeti szempontjaival, és tudatossá vált bennem a vígjáték sajátos struktúrája. Minden képsor szervesen folytatta az előzőt, és valamennyi jelenet kapcsolatban állt az egésszel.

Az első képsor azt mutatta be, miként mentenek ki egy kutyát egy kutyafalkával folytatott marakodásból; a második pedig egy leány kiszabadítását a táncos mulatóból, ahol kutyának való életet élt. A képsorok az események logikus összefüggése szerint követték egymást. Bármilyen egyszerűnek és magától értetődőnek látszik egy ilyen bohózat, elkészítése rengeteg töprengést és leleményt kívánt. Ha egyik vagy másik ötlet az események logikájába ütközött, nem használtam fel, bármennyire mulatságos is lett volna.” 

Chaplin’s first film for First National has been called “his first real masterpiece” by Theodore Huff and “the first complete work of art the cinema has produced” by Louis Delluc.

Chaplin wrote about the film in his autobiography:

“My first picture in my new studio was A Dog's Life. The story had an element of satire, parallelling the life of a dog with that of a tramp. This leitmotif was the structure upon which I built sundry gags and slapstick routines. I was beginning to think of comedy in a sctructural sense, and to become conscious of its architectural form. Each sequence implied the next sequence, all of them relating to the whole.

The first sequence was recuing a dog from a fight with other dogs. The next was rescuing a girl in a dance-hall who was also leading ‘a dog’s life’. There were many other sequences all of which followed in a logical concatenation of events. As simple and obvious as these slapstick comedies were, a great deal of thought and invention went into them. If a gaga interfered with the logic of events, no matter how funny it was, I would not use it.”

A képre kattintva a film megtekinthető: / Click on the picture to view movie:

 

© 1998 The Life and Art of Charlie Chaplin

 Thanks for Doman Domański!