2009. november 8., vasárnap

Bagó story 3. / Bagó Story 3.

II.

Vendég jön, Bagó vakkantva megy elöl, mögötte Éva és a vendég. A kapuból füttyent-getek, kevés sétára hívó reménnyel. Mögéjük lopózom. Bagó, íme, megáll – sejt valamit, de hezitál. Olyan érdeklődéssel és keccsel, csodálkozón tud figyelni, ahogy csak a puli tud.
Az utcán gyüszmékelek a kocsiban, ez csak megzavarja Bagót, aki minden kapunyitáskor beugrik a helyére, és csak igen nehézkesen hajlandó tudomásul venni, hogy nem megyünk autózni. Ezt olyan luftballonos komolysággal teszi, mint a gyermek. „Megyünk sétálni” – számára autóutat is jelenthet. A lényeg a kimozdulás.
Elindulok, szemrehányóan leül a járda mellé. „Poc úr” – így nevezett el engem, talán a Trabant-pocok asszociációból való, de lehet, hogy ironikus éle is van. „Dzsinna fent van a vendéggel.” Dzsinna Évát jelenti, az elnevezés feltehetően az Éva-Zsiguli összetevője.
Azt hiszem naivul, hogy én álmodom az ő álmait, pedig néha világosan érzem, hogy ő álmodik hatezer évével az én percnyi 44 évem felől.
Most nincs szív alakú kavics, így hát imitálom a kőhajítást ennek a rafinált formalistának. Nem indul, pedig rajtakapom, hogy indulón, rebbenő szívvel makacskodik a járda mellett a farán. A füttyögésre végül beadja a derakát, némi csinált lendülettel elindul.
Az Endrődi Sándor utca (az úr költő volt anno) végre aszfaltos út lett hét év után, de megtartotta rózsadombi jellegét. A házak szelíden és boldogan őrzik az utat, és mind-mind egyéniség. A fák, virágok, bokrok, fa villanypóznák békebeli hangulatot árasztanak. Épülő házak mindenfelé: sok a homokbucka. Bagó kedvencei. Beletúr, csúszkál, pisil, és szétpattintja a homokot, mint kakas a szemetet. Jönnek a fák, oszlopok, gazok, téglarakások, kerítésoszlopok, kapuk sarokkövei sorban. A rítus: az illatgóc megtalálása után lábat fel: pisilés. Nemrég még úgy tett, mint a kislányok, négy lábát szétterpesztve, eleresztette magát. Most már nagyfiú, sűrűn emelgeti a lábát. Végül a gyors mozdulatok összefolynak a szemem előtt: valamely fasiszta köszöntéssé állnak össze, természetesen humanista biológiai tüntetéssel együtt. (Bagó a Trabantban is a Ducét idézi, mikor kiáll az ablakba. De erről majd máskor mesélek.)


/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./

2 megjegyzés:

ritter írta...

Ez elég jellemző leírás. Különösen az utolsó hasonlat találó és szellemes...

davir írta...

Igen, nagyon érzékletes! Sejtettem, hogy tetszeni fog, de hogy bejegyzésre is sarkall, azt nem gondoltam volna... :)