Bagó story 3. / Bagó Story 3.

II.

Vendég jön, Bagó vakkantva megy elöl, mögötte Éva és a vendég. A kapuból füttyent-getek, kevés sétára hívó reménnyel. Mögéjük lopózom. Bagó, íme, megáll – sejt valamit, de hezitál. Olyan érdeklődéssel és keccsel, csodálkozón tud figyelni, ahogy csak a puli tud.

Az utcán gyüszmékelek a kocsiban, ez csak megzavarja Bagót, aki minden kapunyitáskor beugrik a helyére, és csak igen nehézkesen hajlandó tudomásul venni, hogy nem megyünk autózni. Ezt olyan luftballonos komolysággal teszi, mint a gyermek. „Megyünk sétálni” – számára autóutat is jelenthet. A lényeg a kimozdulás.

Elindulok, szemrehányóan leül a járda mellé. „Poc úr” – így nevezett el engem, talán a Trabant-pocok asszociációból való, de lehet, hogy ironikus éle is van. „Dzsinna fent van a vendéggel.” Dzsinna Évát jelenti, az elnevezés feltehetően az Éva-Zsiguli összetevője.

Azt hiszem naivul, hogy én álmodom az ő álmait, pedig néha világosan érzem, hogy ő álmodik hatezer évével az én percnyi 44 évem felől.

Most nincs szív alakú kavics, így hát imitálom a kőhajítást ennek a rafinált formalistának. Nem indul, pedig rajtakapom, hogy indulón, rebbenő szívvel makacskodik a járda mellett a farán. A füttyögésre végül beadja a derakát, némi csinált lendülettel elindul.

Az Endrődi Sándor utca (az úr költő volt anno) végre aszfaltos út lett hét év után, de megtartotta rózsadombi jellegét. A házak szelíden és boldogan őrzik az utat, és mind-mind egyéniség. A fák, virágok, bokrok, fa villanypóznák békebeli hangulatot árasztanak. Épülő házak mindenfelé: sok a homokbucka. Bagó kedvencei. Beletúr, csúszkál, pisil, és szétpattintja a homokot, mint kakas a szemetet. Jönnek a fák, oszlopok, gazok, téglarakások, kerítésoszlopok, kapuk sarokkövei sorban. A rítus: az illatgóc megtalálása után lábat fel: pisilés. Nemrég még úgy tett, mint a kislányok, négy lábát szétterpesztve, eleresztette magát. Most már nagyfiú, sűrűn emelgeti a lábát. Végül a gyors mozdulatok összefolynak a szemem előtt: valamely fasiszta köszöntéssé állnak össze, természetesen humanista biológiai tüntetéssel együtt. (Bagó a Trabantban is a Ducét idézi, mikor kiáll az ablakba. De erről majd máskor mesélek.)

/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./

/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./