Kutyaélet / A dog's life

Szeretitek Chaplint? Én nagyon szeretem a művészetét. A Kutyaélet című film első saját stúdiójában készült filmje volt. A filmben a csavargó örökbe fogad egy kiskutyát, Scraps-et (igazi nevén Mut vagy Mutt). A képsorok halhatatlanná tették, de a kutyus három héttel a forgatás után elpusztult. Életrajzírói szerint (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema) mire befejeződött a Kutyaélet forgatása, Mut annyira kötődött Chaplinhez, hogy amikor az a szabadságkölcsön jegyzési kampány miatt elutazott, Mut csak emésztette magát és visszautasította a táplálékot. A stúdió földjébe temették el, sírfeliratot is kapott: „Mut, meghalt április 29-én – egy összetört szív”. 

Do you like Chaplin? I love his art. A dog’s life is one gorgeous piece of his life-work. The Tramp adopts a little dog. The dog in this film, Scraps (real name Mut or Mutt) became immortal, but sadly he died three weeks later after production. Mut was so attached to Chaplin, that he yearned for him and refused to eat when Chaplin left for the Liberty Bond tour. He was buried in the studio ground with the epitaph: “Mutt, died April 29th – a broken heart”. (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema)

Mut részletes gyászjelentése: / Mut's detailed obituary:

  

Thanks for Jessica, who edits Dicovering Chaplin blog!

A filmet Theodore Huff Chaplin első igazi mesterművének nevezte, Louis Delluc pedig még ennél is tovább ment, szerinte „a Kutyaélet a filmművészet első tökéletes művészi alkotása”.

Chaplin maga így írt róla önéletrajzában: 

„Új műtermemben először a Hej, kutyaélet, kutyaélet! című film készült el. A történetnek volt bizonyos szatirikus éle, mert párhuzamot vont egy csavargó és a kutya élete között. Ez a vezérmotívum szolgált a film vázául, amelyet különféle gegekkel és helyzetkomikummal töltöttem ki. Gondolatban ekkor már sokat foglalkoztam a vígjáték szerkezeti szempontjaival, és tudatossá vált bennem a vígjáték sajátos struktúrája. Minden képsor szervesen folytatta az előzőt, és valamennyi jelenet kapcsolatban állt az egésszel.

Az első képsor azt mutatta be, miként mentenek ki egy kutyát egy kutyafalkával folytatott marakodásból; a második pedig egy leány kiszabadítását a táncos mulatóból, ahol kutyának való életet élt. A képsorok az események logikus összefüggése szerint követték egymást. Bármilyen egyszerűnek és magától értetődőnek látszik egy ilyen bohózat, elkészítése rengeteg töprengést és leleményt kívánt. Ha egyik vagy másik ötlet az események logikájába ütközött, nem használtam fel, bármennyire mulatságos is lett volna.” 

Chaplin’s first film for First National has been called “his first real masterpiece” by Theodore Huff and “the first complete work of art the cinema has produced” by Louis Delluc.

Chaplin wrote about the film in his autobiography:

“My first picture in my new studio was A Dog's Life. The story had an element of satire, parallelling the life of a dog with that of a tramp. This leitmotif was the structure upon which I built sundry gags and slapstick routines. I was beginning to think of comedy in a sctructural sense, and to become conscious of its architectural form. Each sequence implied the next sequence, all of them relating to the whole.

The first sequence was recuing a dog from a fight with other dogs. The next was rescuing a girl in a dance-hall who was also leading ‘a dog’s life’. There were many other sequences all of which followed in a logical concatenation of events. As simple and obvious as these slapstick comedies were, a great deal of thought and invention went into them. If a gaga interfered with the logic of events, no matter how funny it was, I would not use it.”

A képre kattintva a film megtekinthető: / Click on the picture to view movie:

 

© 1998 The Life and Art of Charlie Chaplin

 Thanks for Doman Domański!

A kutya-fizioterapeuta / The dog physiotherapist

A következő interjúban az állatgyógyászat világába látogatunk el, annak is egy speciális területére. Manapság szerencsére már a kisállatok gyógyításában is egyre elterjedtebben alkalmaznak alternatív terápiákat. Nagyon sok kutya szenved például különböző eredetű mozgásszervi betegségben. Számukra jelentős javulást, akár gyógyulást is jelenthet a fizioterápia módszereinek alkalmazása. Magyarországon egyelőre – a pár éve indult szakemberképzés eredményeként – néhány tucat fizioterapeuta dolgozik. Galántai Viktória az elsők között kezdte és 2011 óta dolgozik kutya-fizioterapeutaként. Őt faggattam a tapasztalatairól.

Viki és Gréti

– Mi indított arra, hogy kutya-fizioterapeuta legyél?

– Mindig is nagy kutyarajongó voltam, gyerekkorom óta van kutyám. Kerestem a lehetőséget, hogy miként tudnék kutyákkal foglalkozni. A kozmetika távol áll tőlem, az állatorvosoknak pedig sok olyan dolgot is meg kell tenni, amire egyáltalán nem vágytam. Aztán szinte véletlenül találtam az interneten a társaság honlapját, ahol írták, hogy lesz majd fizioterapeuta képzés. Rögtön intézkedtem (ez valamikor 2010 január-februárjában történt), megkerestem őket. Kiderült, hogy az első ilyen képzést fogják indítani Magyarországon. Nálunk ugyanis – sok nyugat-európai és tengerentúli országgal szemben – eddig nem volt ilyen irányú képzés, csak 1-2 állatorvos foglalkozott ilyesmivel. Így tehát a 2010 augusztusában induló első csoport egyik hallgatója lettem. 

– Ki volt az első eseted?

– Az első esetem Bragol volt, a németjuhász/roti keverék, aki egyben a szakdolgozati esetem is volt. Őt porckorongsérvvel műtötték és nem tudta használni a hátulsó lábait. Körülbelül három hónap kellett, mire először segítséggel, majd anélkül újra járni tudott. Szegényke már akkor elég idős volt, tavaly hívott a gazdi, hogy elpusztult. Azután – milyen a sors – amint végeztem, beteg lett Gréti, az én kutyusom. Egy nagyon csúnya bakteriális fertőzés alakult ki a gerincében (discospondylitis a neve) és neki is lebénult  a hátsó testfele. Ha nem lettem volna fizioterapeuta, nem tudtam volna mit kezdeni vele. Így viszont fél éves gyógyszeres és fiziós kezeléssel teljesen rendbe jött. Mára annyi maradt vissza a betegségből, hogy nem bírja a nagy terhelést.

Bragol, az első eset

– Milyen kezeléseket használnak a kutya-fizioterapeuták? Különbözik az embereken végzett terápiáktól?

– A kezelések alapvetően ugyanazok, mint az embereknél. Gyógytorna, masszázs, manuálterápia, nyújtás, mágnesterápia, UH terápia, elektroterápia, hidroterápia stb. Az egyik alapvető és legfőbb különbség, hogy egy kutyának viszonylag nehéz elmagyarázni, hogy miért kell csinálni ezt az egészet, illetve a tornagyakorlatok kivitelezése is igényel némi kreativitást. De a lényeg és az alapok ugyanazok.

Mágnesterápia. Bella, a leonbergi nagyon szereti...

– Melyek a leggyakoribb, kutyákat érintő mozgásszervi problémák, milyen esetekkel találkozol a leggyakrabban?

– Én eddig legtöbbször csípő- (dysplasia), térd- (szalagszakadás, patellaficam) és gerincproblémákkal (porckorongsérv) találkoztam, de a váll és könyök sérülése és betegsége is elég gyakori.

 Munka Grétivel (a kezelés hatásosnak bizonyult):

 

 

– Melyik volt eddig a legnehezebb eseted? Tudnál-e mesélni ritka, különleges esetekről, amelyeknél a fizioterápia javulást hozott?

– Nem emlékszem olyan kirívóan nehéz esetre. Lelkileg az a nehéz, amikor rajtam kívülálló okokból nem tud meggyógyulni a betegem. Nagyon rossz, amikor hónapokig kezelek egy kutyust akár heti 2-3 alkalommal és kiderül, hogy valami olyan szövődmény van, vagy műtéti hiba történt, ami visszafordíthatatlan. Így a kutyus elpusztul, vagy elaltatják.

Különleges esetnek tartom például Joy, a 14 éves border collie esetét. Ő ugyanis nem mozgásszervi probléma miatt került hozzám, hanem agyvérzést kapott. Mivel ilyen idős, bizonytalan volt a gyógyulás sikere. Joy nem tudott felállni, rendesen mozgatni a lábait. Nem bénult le, de mégsem. Heti három alkalommal mentem hozzá, masszázsterápiát, mágnesterápiát, passzív mozgatást és nyújtást alkalmaztunk. Fontos volt a izmok állapotának megtartása, az ízületek átmozgatása. A mágnesterápiával az idegpályák regenerációját segítettük. Szerencsére két hét után fokozatosan javulni kezdett, majd kb. másfél hónap után már egyedül járt ki az udvarra.

Joy, az agyvérzésből szerencsésen felépült border collie

– A terápiában aktív fizikai kontaktusba kerülsz az állatokkal, amelyet sok kutya nehezen visel. Hogyan viszonyulnak a kutyák a kezelésekhez? Kell-e valamilyen különleges adottság a terapeuta részéről?

– Szerencsére a kutyák előbb-utóbb rájönnek, hogy segítek rajtuk, így nagyon együttműködőek szoktak lenni. Előfordul, hogy először bizalmatlanok, de bántani nem akarnak. (Eddig egy kivétel volt, Maximus a shih-tzu, de végül vele is megbarátkoztunk.) Különleges adottság nem kell, csak türelem és szeretet. Én egyáltalán nem félek a kutyáktól, ők ezt is megérzik. Abból indulok ki, hogy akinek agresszív a kutyája, az úgyis szól, mert én ezt tenném. A gazdik pedig úgy gondolják, hogy nekünk van valami praktikánk a harapós kutyák ellen, pedig ez nem igaz. Többször volt rá példa, hogy csak 3-4 kezelés után mesélték el, hogy tulajdonképpen mással egyáltalán nem ilyen barátságos a kutyus.

Sokan nagyon szeretik a kezelést, elalszanak közben. Ha egy kutyus nagyon tiltakozik, ott általában valamilyen fájdalom van a háttérben, ez később az állatorvosnál mindig kiderül.

Bizalom és összhang... munka Rozival, a szálkásszőrű tacsival: 



Első láb nyújtása

Hátulsó láb nyújtása

Viki megpróbálja rávenni a pácienst, hogy álljon meg

Passzív mozgatás

Melegítés elöl...

...és melegítés hátul

– Milyen az állatorvosok viszonyulása a fizioterápiához, együttműködnek, -dolgoznak a terapeutával?

– Vannak olyan orvosok, akik egyáltalán nem érdeklődnek a fizioterápia iránt, mások rendszeresen küldenek betegeket hozzám. Mindegyiket fel tudom hívni, ha kérdésem van a kutyus kezelésével kapcsolatban, vagy valami előzmény érdekel, például a műtéttel kapcsolatban. De olyan is volt már, hogy az orvos hívott, hogy szerintem lehet-e valamit kezdeni egy adott kutyával. Remélhetőleg egyre több orvosnak lesz kedvező tapasztalata és kezdi el javasolni a betegeknek.

– Van-e „szakterületed”, amihez különösen értesz? Mik a terveid, szeretnéd-e továbbképezni magad?

– Nincs külön szakterületem, de a porckorongsérves betegek gyógyítása áll hozzám a legközelebb. Szeretnék újabb területeket is megtanulni, mint pl. az akupresszúra, tape technika. Ezenkívül az egyesület tagjainak időnként szerveznek egynapos továbbképzéseket, ahol egyes betegségeket, ill. azok terápiás menetét ismerjük meg, tanulságos eseteket ismertetünk stb.

Néhány a leg-ek közül:

Masni, a legkisebb páciens

Mira, a legfiatalabb

Lea, az ír farkaskutya, az egyik legmagasabb

– Hogyan lehet valaki kutya-fizioterapeuta?

– Jelenleg Magyarországon csak a Magyar Kisállat FizioterápiásTársaság szervez egyéves képzést, ennek elvégzésével, egy szakdolgozat megírásával és egy három részből (írásbeli, szóbeli, gyakorlat) álló vizsga letételével lehetsz kutya-fizioterapeuta. A képzés neves állatorvosok és egyéb szakemberek közreműködésével zajlik. Érdekességképpen: az aktuális következő tanfolyam meghirdetésekor a jelentkezés megnyitása után pár órával betelnek a helyek.

– Aktív tagja vagy a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaságnak. Mik az egyesület céljai és eredményei?

– Az egyesület egyik legfőbb célja a fizioterápia megismertetése és elterjesztése itthon, rendezvényeken való részvétel. A másik fő cél a szakemberképzés, eddig végzett és vizsgázott 3 csoport kutya-fizioterapeuta. Ezek mellett kutatásokban való részvétel, gazdis képzések (masszázstanfolyam) lebonyolítása, továbbképzések (fizioterapeutáknak, állatorvosoknak) tartása is szerepel a tevékenységek között. A társaság honlapján az induló képzésekről is  lehet tájékozódni.

Ha valaki többet is olvasna a témáról vagy igénybe venné egy képzett fizioterapeuta segítségét, azoknak szeretettel ajánlom Viki blogját, ahol még sok érdekes eset olvasható és Facebook oldalát, ahol elérhetőségei is megtalálhatók.

Víziszörnyek / Water monsters

 

Bagó story 11.

[…]

Két nap lyuk mutatkozik. Az adót ebben a hónapban már kifizettem, így két teljes napig rendelkezem az életemmel. Mondják meg őszintén: hova lehet ilyenkor menni? Csakis a Balatonra. Haza Szemesre, Szüleimhez.

Már péntek este, nehéz rádiós munka után (Dylan Thomas: A mi erdőnk alján) úgy éreztem: írnom kellene, Buda lankáin, a Rózsadombon, ahol már nem a félhold uralkodik rózsáival, ám világít a telehold, mint ezüst zsömlye a fekete tejben – török topogók vájta lyukakból megszólal az éjszakák nótája, ezer tücsök énekel kánonban. Cirpelő tücskök, akik a nappali Pannóniából érkeztek a budai vájatokba, gyerekhangon énekelnek az epidauroszi basszusok mellett. De így még kedvesebb; leülök az elfeküdt házban, rímelek, megpróbálok rímelni a tücsökzenére. Nem megy, berekedt a tollam. Ilyenkor házat tervez az ember, és a jövőt szövögeti, aztán kiül a felső teraszra a bűnös város fölé, a tücsök vonójára – mint mulatós házban, 100 pengő a vonó végén. Az ember beletúr Isten ismeretlen terítékébe, és szürcsölni kezdi az égi kakaót, sok cukorral.

[…]

Bagó alattam alszik, a szokott helyén, Éva lábainál. Hiába, az éjszaka Éváé, végül is Bagó fiú. Szűz.

Feltápászkodom, anélkül, hogy a cigaretta kiesnék a számból. Gyújtok újra és újra.

Olvasni kezdek, de ugrálnak a betűk.

Az ágyat is kipróbálom, a Napoleon konyakot is, mégsem nyughatom. A konyak társaságában nem merem bevenni az előírt altatót.

Hajnalodik. Halkulnak a tücskök, és a madarak kezdenek hangolni. Szakszervezeti szünet, 4 óra után már a madárdalárda andalít el. Bizalmatlanul hajlok a hajnalra. A nap is fölkel valahol Újpesten. Szent, nehéz álmában / Urabb, mint egy király…

A hold utolsót int a váltótársnak. Az éjszakai műszak véget ért. Bagó lent ilyenkor kifekszik az ajtóba, a levegőbe lógatja a fejét, a semmibe szürcsöl, szagolja-szürcsöli a hajnal illatát. A függöny a hátára lóg, fara a hálóban, kis szőnyegén. Fara a holdé, feje a kelő napé. Napszemüvegét (soleil brise) megigazítja a szemén, zsinóros lágy bundája elomlik a piros-fekete szőnyegen.

Nehéz, nikotinos ébredéssel krákog a város, új villamosok indulnak a fárasztó éjszaka után, autók nyújtózkodnak, ilyenkor a rendőrök is váltanak, a bárokból fáradtan siklanak a taxik. A Búsuló Juhászból a Kis Pipa felé bablevesre. Sietni kell, mert ½6 órakor a bolgárkertész császárok veszik át a terepet.

Átjutottam a holtponton. Hallok mindent, látom nyújtózkodni a gyárakat, és tudom, hogy a kazánfűtők, mint egykor halála felé Édesapám is, az egykori földbirtokos, fűtik a reggelt. Öreg pobjedák pöfögnek a csarnokok és a piacok előtt, szőlőt és répát szállítanak.

L’ouverture. Les préludes.

„Ilyenkor kell indulni Szemesre” – gondolom.

A homályban vaksin szedem össze a holmikat és a köteg gyógyszert, hogy megnyugtassam dr. Pertorini lelkiismeretét. Tulajdonképpen mindegy, melyiket viszem magammal. Ki vesz be a Balaton mellett gyógyszereket?

Igen, Bagókám, indulunk. Megyünk, édesem, a Balatonra, Szemesre. Tudod, a homokpartra, Somogyba. A vízre. A hajón. A mólóra. El fogunk menni mindenhová.

„Sétálni megyünk.” Már talpon is van. Éva felébred a sugdolózásra, mint akit megcsíptek. Búcsúztatja Bagót. Hosszú érzelmes mondatokban elmagyarázza, miért nem tud velünk jönni. Bagó hallani sem akar a kifogásról, ősi megvetéssel veszi tudomásul, hogy csak ketten megyünk.

½6 óra van. „No menjetek, vigyázzatok az úton…” Ehhez hasonló mondatok lengedeznek utánunk, fáradtan esnek a fűbe, mint aki kővel hajigál pacsirták után.

Természetesen Trabanttal megyünk – dönti el Bagó, hiszen ha POC úrral sétál, mindig Trabanttal megyünk, legkedvesebb kutyaházában kényelmes ülés van és kiváló ablak, ahol ki lehet nézni, Dzsinnával a Zsiguliban kényelmetlen, műanyagszagú és nehézkes minden.

Meg kell jegyeznem, Bagó a Zsiguliban is elöl ül, nekem hátra kell mennem, és Bagó is rosszul érzi magát.

Utolsót intünk, és már pöfékelünk is az Endrődin végig. Piszkos harmat lepi el a törökdombot és az autó ablakait. Bagó már szivarozza a reggelt az ablakban. A Hadügy előtt büszke Duce-pózban pöffeszkedik. Zsidóka boldog, mint egy sumír, ha nem a Kazimir rendezi. Szeme előtt a boldogság macesz-szeletei himbálóznak, fején a szél bukósisakba simítja a haját. Bal kezével keményen fogja az ajtót.

A Délinél pirost kapunk. Zsidóka visszaszáll az ablakból, és ábrándosan kacsint. Halálosan unja a KRESZ-t és a várakozást. Hiába, fegyelemre nem oktattam, nekem volt benne részem itt-ott. Inkább ő csillapít engem, ha indulatos vagyok, a KRESZ-hez semmi érzéke, a társadalomról nem vett még tudomást. Nem is fog.

Zöld, mehetünk, Alkotás út vége, Hegyalja úti kereszteződés. Egy pillantás a 120 ezer forintos fám felé, ahol elfelejtették még kitenni az emléktáblát, hogy az Isten különös dramaturgiája folytán karamboloztam, és ájulásomból Kovács Károly szavára ébredtem: Zoli, baszd meg, kelj fel, magyarok vagyunk!

Budaörsnél ködtakaró fedi a földeket. Álmosan fordulnak a takaró alatt a másik oldalukra. Ködpaplanban pöfögünk végig, csak a sztráda tiszta. 80 kilométeres sebességnél Bagó leszáll az ablakból, négykézláb áll az ülésen, és csak a fejét lógatja ki. 100-nál leül, és hátrahajtja a fejét sz ülés támlájára. 110-nél megfordul, és ráhelyezi csitítóan a karomra, mintha sugdosva figyelmeztetne, hogy túl gyorsan hajtunk. Hosszabb távon hátrafekszik az ülésre. Most, mintha tudná, hova megyünk, elolvad a kedveskedéstől. Nyalogatja a kezemet, rám dől, fejét ráhajtja a karomra. Ezernyi figyelmességgel halmoz el. Boldog. Azt képzelem, hogy én is.

/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./



Több mint testőr / The bodyguard

Állóka (Csicsó, Komárom megye, 1930-as évek − Magyar Néprajzi Lexikon)

Playpen (Csicsó, Komárom county, the 1930s)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

Egy születésnap képei / Birthday pictures

Unbelievable, but true: Pocok is six years old. Our small, scatter-brained Pocok now is a mature, grown-up Mister Dog... We love him very much. Happy birthday, Pocok! ♥

Ebben a bejegyzésben először sok közhelyet kellene írnom az idő észrevétlenségéről, múlásáról és hasonlókról, de nem teszem. Helyette inkább csak a számomra is hihetetlen tény: Pocok betöltötte a hatodik évét. A mi kis kajla, idétlen Pockunk, aki számtalan bolondságával mindig tudott (és most is tud) meglepetést, riadalmat, nevetést okozni, immár hatéves. Ő, aki kölyökként egy pillanatra sem állt meg, csak rohangált körbe-körbe a kertben, időnként beszaladva hozzánk; aki alagutat ásott a a ház alatt (volt egy lyuk elöl és egy hátul, a terv valószínűleg az volt, hogy egyszer majd összeérnek, de aztán egyéb fontos teendői elvonták a figyelmét); aki körülbelül háromszor esett bele a Dunába különböző kirándulásaink során – egyszer a Tahi révállomáson a betonlejáróról, amihez kétségtelenül különleges képesség kell –; aki hirtelen ötletből lelkesen beszaladt a győri Fészek áruházba, majd egy perc múlva riadtan kotródott ki (mi persze először aggódva utána indultunk, majd fetrengtünk a röhögéstől); ő az, aki kétszeres elánnal teljesít minden feladatot, és mindenből kihagyhatatlan, aki hat év után is izgatottan, körbefordulva és ugatva várja a vacsorát; aki egyébként is kajamániássá változott Juharka érkeztével és különböző körmönfont trükkökkel próbálja Juharka ennivalóját lenyúlni (klasszikus módszere, amikor odaáll az ajtóhoz és vadul ugat, mintha odakinn hallatlanul fontos események zajlanának, erre Juharka felajzottan kironcsol, ő pedig szép kényelmesen megeszi a maradékot – szerencsére manapság Juharka már nem dől be ennek); aki annyira szeleburdi, hogy időnként elfelejti használni a szemét és ezért belemegy dolgokba; aki bár tudja, de imádja felrúgni a szabályokat és feszegetni a határokat (igazi pumi kan); aki suttyomban belefekszik a gyerekmedencébe, felszökik az emeletre, mert a franciaablakból jobban lehet látni, mi történik odakint, lezabálja az epertermést,  sőt, ha nem figyelünk, szarba dörgölődzik. Ő az, aki öntörvényű, akaratos és kelletlen, aki meg van győződve önnön fontosságáról, és valószínűleg embernek képzeli magát. De ő az is, aki mindig megérzi, ha bajom van (vagy ha bárkinek baja van) és jön, bököd, bújik és vigasztal, mint egy kis mentsvár vagy egészen kicsi szilárd kőszikla; aki kanságából kifolyólag soha nem lesz olyan odaadó és figyelmes mint Juharka, de a vele való együttélés ezért is mindig egy megoldandó, néha fárasztó,  néha mulatságos, néha megható, néha bosszúsággal teli, de mindenképpen izgalmas feladat. Szóval Pocok meglett, érett kutyauraság ((lenne, ha benőtt volna a feje lágya)), akit nagyon-nagyon szeretünk és reméljük, hogy még kétszer ennyi ideig boldogítja az életünket. Boldog születésnapot, Pocok! ♥

Ide dukálnak még a szülinapi kirándulás képei (csak egy kirándulás a sok közül, de az alkalom különlegessé tette).

 Kerestünk egy jó helyet.

We searched for a great place.

Vajon mi készül? Lelkesedés a tetőfokon:

What will happen? Rising enthusiasm:

 

És íme, röpülhet a sárkány!

And now, the dragon can fly!



Pocok is élvezte a rohangálást:

Pocok enjoyed running around:

Juharka hamarabb kidőlt a meleg miatt, de azért szemmel tartotta az eseményeket.

Juharka soon became tired because of hot, but she kept an eye on us.

Majd magasabb perspektívából is körül akart nézni:

Then she wanted to try another perspective:

De nem sokáig maradt egyedül:

But she was not left alone for long:



 

Egy kis fazonigazítás:

Fixing the hair:

Aztán Pocok is csatlakozott. Míg a többiek viszonylag decensen viselkedtek, ő természetesen azonnal elkezdett hemperegni:

Then came Pocok. The others behaved relatively decently, but he began to welter immediately.

 

Ennek nyomai látszanak a következő képeken. Néhány tonna szénával gazdagabban tértünk haza.

You can see the results on the following pictures. We took home a few tons of hay.

Azért levezetésképpen sétáltunk még egy kicsit.

Finally we walked a little more.

 

Tavaszidézők / Spring Things

Nemrég készültek az alábbi újítások, színeik a tavaszi föld ropogós zöldjeit és egy tavaszi tó kékjét idézik. A barna és kék anyaggal borított alapra varrt díszítés nem szalag, hanem egy erős paszomány, így különleges testes és masszív lett a végeredmény.

These new green and blue colours remind me of Spring, so I call these new collections Spring field and Spring lake. The decoration sewn on the blue and brown base is a strong trim, so the collars became very massive and bulky.

Tavaszi mező (nyakörv és póráz):

Spring Field (collar and leash): 

 

Tavaszi tó (nyakörv):

Spring Lake (collar):

Biléták, új formák / ID tags, new shapes

Itt a tavasz, kutyáink is egyre aktívabbak. Ennek örömére néhány új, izgalmasabb formájú biléta készült.
As the spring expands, our dogs are becoming more active. To celebrate, we created some new, exciting ID tags shapes.

Csont alakú a csontot és finom falatokat kedvelő kutyáknak (Pocok is ilyet kapott):
Bone shaped for bone an tasty bites lover dogs (Pocok has this one):



Virág alakú a kertészkedésre hajlamos kutyáknak (Juharkát ez ékesíti):
Flower for dogs who like gardening (Juharka is beautified with this):

Madárka és halacska alakú a természetbarát kutyáknak:
Birdy and fish for the nature lover dogs:



Ezenkívül gondoltunk még a zenekedvelő kutyákra is, egy gitárpengető formájú biléta készítésével:

Aaand...  we thought of music lover dogs with making a guitar pick ID tag:



A sor szabadon folytatható további témákkal. Várjuk szeretettel a javaslatokat! :)
The series can be continued... we welcome your suggestions! :)