3. Barátok közt
I.
A filmgyárba megyünk, reggel van, mindenki siet, vagy egyre inkább bámészkodik. Sürög a forgalom. „Ballagó idő.” Fekete István és Dajka Margit reménytelivé teszik a napot.
A filmgyárban magamat is féltem, nemhogy Bagót.
Megússzuk a napot: a stáb is, Margitka is, mint mindig, elbűvölőek. Meg is feledkezem Bagóról, aki néha belátogat a forgatáshoz, elmélázva, mint egy tűzoltó vagy rendész. Nem nógatni akar, csak nem érti, miért kell neki idegenekkel kint tartózkodni az udvaron? A cseppnyi füvön miért kell kint ücsörögnie? Egyáltalában mit csinálok, és mi ez az egész. Erre nem tudok mit válaszolni neki, legfeljebb annyit, hogy magasak az adók. Nem érti ő sem. Minden megkeresett forintból harmincöt fillér az adó. Akkor minek a harmincöt fillért megkeresni, csodálkozik Bagó. Válasz hiányában kizavarom a műteremből.
Margitkát viszem a Trabanton. Hármasban már nagyvilági látványt nyújtunk. Szüntelenül beszélek, természetesen a sebváltót is nehezen kezelem.
Margitkának most macskája van, de volt pulija is. Ezt az egyet hibájául rovom fel, de ki tudja, mi van a háttérben. Így aztán nem mehetünk fel hozzá beszélgetni, mint említettem, Bagó és a cicák ellentéte állandónak látszik. A „Márványmenyasszonyba” megyünk. Minden út a Márvány utcába vezet Negrelliékhez, aki Recsken is dolgozott egy időben, és ott nem konyhai munkát végzett.
Mindig reménykedem, hogy a Főnök jelen van, aki mindig elmondja a nap legfontosabb eseményeit vagy utazásainak történetét. Negrelli úr fáradhatatlanul mesél a törzsvendégeknek, míg feltálalják az ételt. Akkor azután eltűnik. A „Kis lugasban” kezdtünk hozzájuk járni Évával.
A Nagymama most 76 éves, a konyhán dolgozik, mint két fiatal, olyan energiával és olyan munkabírással. Az asszony, Negrelliné a söntésben és a kávéfőzőgép mellett, a gyermekek és a vők a felszolgálók. Negrelli úr mindenütt jelen van. Kedves pincérek csatlakoznak a szép és népes családhoz, elsősorban Miklós, aki egy tisztességes színházi életben színész kellene legyen. De a színházi életünk nem annyira tisztességes.
Követtük őket a „Budagyöngyébe” is, majd évekkel ezelőtt hűségesen a „Márványmenyasszonyba”.
Bagó ruganyosan ugrik ki a kocsiból, az úttest közepére, indul a vendégfogadó felé. Leülünk egy asztal mellé, Bagó elfekszik az asztal mellett, és sandán figyeli a vendégeket. Aki közeledik új várunkhoz, megugatja.
/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése