Gyerekkoromban sokáig nem lehetett saját kutyám, bár nagyon szerettem volna. A kutyára várás időszakát mintegy hiánypótlásként a kinológiai szakirodalom lázas tanulmányozásával töltöttem. Alaposan felkészültem a jövőre − merthogy azt viszont tudtam, hogy előbb-utóbb lesz − és az összes fellelhető kutyás könyvet megvásároltam, illetve kikölcsönöztem a könyvtárból.
Az egyik nagy kedvencem volt Koch-Kostersitz műve, amely Hans Preusse rajzaival illusztrálva egészen egyedülálló darabja a nemzetközi kutyológiai irodalomnak. Talán tartalmaz néhány, azóta már felülírt tartási, nevelési tanácsot is, de összességében egy meglepően modern szemléletű mű, amely minden részletre kiterjedő alaposságával, humoros és szellemes rajzaival egy pillanatra sem válik unalmassá a kutyakedvelő ember számára. Annak idején sokszor kikölcsönöztem a könyvtárból, mert imádtam lapozgatni. Azóta már megszereztem antikváriumból, így rendelkezem saját példánnyal.
Hogy mennyire modern szemléletű, az abból is látszik, hogy a szerző személyiségként írta le minden kutyáját, hosszabban ecsetelve tulajdonságaikat, önálló jellemvonásaikat: „Minden kutyámnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön »személyiség« volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha-néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatóak voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz.
Senta, az ír terrier néha úgy tudott rám nézni, mintha ember lett volna. Borostyán színű szeméből szeretet és bizalom sugárzott felém. Ha halkan odaszóltam neki, a térdemre fektette a fejét, és úgy maradt mozdulatlanul, amíg csak cirógattam. ... Ha az íróasztalnál ülök, Jerry a szálkásszőrű tacskóm időnként megbökdösi a lábam. Ez gyengéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul a kosárba.
Ilyen vagy ehhez hasonló minden kutya. Így talán nem túlzás, ha a kutyáról mint barátról beszélünk.”
Néhány további figyelemreméltó mondat a szerző által írt előszóból: „Az igazi kutyabarátot minden kutya érdekli. Bármilyen kutya került a szemem elé, véreb vagy öleb, kutyaólban vagy selyem vánkoson, mindet szakértő szemmel vizsgálgattam. De a hozzájuk tartozó »gazdikat« és »asszonykákat« is szemügyre vettem. Az eredmény távolról sem volt mindig kielégítő, főként ami a kutyák gazdái illeti. A durva ember, aki veri és kínozza a kutyáját, szerencsére már kihalóban van. De olyan emberek még szép számmal akadnak, akik a másik végletbe esnek, s a kutyájukat úgy kezelik, mintha »kétlábú barát« volna, vagyis akik szinte embert akarnak faragni a kutyából, noha ezzel sem a kutyának, sem maguknak nem tesznek jót. Ahhoz, hogy a kutyát megértsük és helyesen neveljük, az kell, hogy »kutya módra« próbáljunk gondolkozni. Kutyánk ezért nagyon hálás lesz nekünk.”
Bár a könyv szerzője túlságosan derűlátónak bizonyult, a „durva emberek” még nem haltak ki és az állatvédelem (legalábbis nálunk) nem eléggé hatékony napjainkban sem, a szemlélet modernsége mégis szembetűnő: a kutyát belülről megértő, őt kutyaként és nem emberként kezelő, a par force és erőszakos nevelési, kiképzési módszereket elvető szemléletek mára már általánosan elterjedtek és nagyon sikeresnek bizonyultak. A könyv 1963-ben jelent meg először németül, így a szerző különösen előtte járt a korának.
A kutyatartás minden aspektusára nagy részletességgel kitérő tanácsgyűjtemény (az első fejezet címe: Ki tartson kutyát?) nagyon hasznos volt számomra annak idején, hisz a témakör sok nélkülözhetetlen kellékével és alapfogalmaival ismerkedhettem meg általa. Itt láthattam először az ideális kutyaház ábráját (minden más általam ismert leírás elbújhatott eme duplafalú, szigetelt, előtérrel és felnyitható tetővel rendelkező csúcsmodell leírása mellett... :) és még számtalan fontos dolgot. A fönti ábrák adnak némi ízelítőt a könyvben található rajzocskákból. Ez a nagyszerű kötet különösen alkalmas gyerekek kezébe, de nem hiányozhat egyetlen kutyaszerető ember könyvtárából sem!
