III.
Az autó Trabant. Vitatható. De olcsó, és mindenüvé eljutok ugyanúgy, mint mások.
„Bagókám, megyünk”, vagy „sétálni megyünk”. Akármilyen szerencsétlenül érzi magát, ez a Karácsony vagy a Mikulás fényével ragyogja be a törzskönyvezett Bagó napját. Megyünk. – Ez élmény, kaland, játék, hecc. Bagó is úgy reagál, mint a gyermek.
Mikor nyílik az autó ajtaja, Bagó bevágódik a kormány melletti ülésre, áll, míg lehúzom neki az ablakot, amint megindulunk, mellső lábaival (nyugodtan írhatom, kezeivel) kikönyököl az ablakon, lassan előredűl a szélvédő magasságába, és harapja a rohanó levegőt. Szemét behunyja, a szél lefésüli a haját, mintha fekete bukósisak lenne rajta! Szájával tátog, issza a szelet. Kanyarban, fékezéskor lehuppan az ülésre, apprehendál egy kicsinyt, majd visszaszáll az ablakba. A Duce-póz fenekét nekinyomja az ülés háttámlájának, kezével éppen csak érinti az ablakot, törzsével kihajlik. Ellenállhatatlan.
Gyerekek iskola előtt, csoportosan, nagy üdvrivalgással és mutogatással fogadják a látványt. Magányos fiúkák töprengve rugdossák a kavicsot, vonszolják az iskolát maguk után. Kislányok párosával az elgondolkozó kisfiúkról tárgyalnak, nem figyelnek fel. Nagy fiúk a lányokra és a nénikre gondolnak, párosával vitatkoznak ugyanarról.
Táborom a szerelmesekből, felnőttekből és az öregekből rekrutálódik. Magányos nők merengve mosolyognak. Gyermek-nosztalgia. Nők csoportban pletykálnak. Férfi magányosan cipekedik, felhősen a földet nézi. Férfiak párosával politizálnak.
Ifjú szerelmesek közül a fiú eszmél Bagóra boldogan. Hússzorozódnak a közös élmények, tágul a szerelem. Házaspár külön-külön reagál. Ifjú mamák, a temérdek mosolyos gondjuk engedi, boldogan mutogatják a kutyát a gyereknek, aki elméláz – vau-vau. Az ABC-könyv göröngyei gurulnak a szemekbe.
Idős ember és idős asszony csomagokkal, akik a boldogságot már csak szűrve iszogatják, egykedvű információvétellel reagálnak, vagy átlúdbőrzik egy kis öröm a szemük hártyáján. Idős férfi séta közben, mosolyog. Idős asszony ráncolja a homlokát.
Ember kutyával, a saját kutyáját isteníti, nem figyel.
A rendőr nem néz, figyel. Hatalma tudatában szemérmesen vizsgálódik az utcák népe között, vagy csak kocsit lát, feketét, fehéret, tarkát. Barátom mondja, hogy Berlintől errefelé nincs mosolygós rendőr.
Gyerekek iskola előtt, csoportosan, nagy üdvrivalgással és mutogatással fogadják a látványt. Magányos fiúkák töprengve rugdossák a kavicsot, vonszolják az iskolát maguk után. Kislányok párosával az elgondolkozó kisfiúkról tárgyalnak, nem figyelnek fel. Nagy fiúk a lányokra és a nénikre gondolnak, párosával vitatkoznak ugyanarról.
Táborom a szerelmesekből, felnőttekből és az öregekből rekrutálódik. Magányos nők merengve mosolyognak. Gyermek-nosztalgia. Nők csoportban pletykálnak. Férfi magányosan cipekedik, felhősen a földet nézi. Férfiak párosával politizálnak.
Ifjú szerelmesek közül a fiú eszmél Bagóra boldogan. Hússzorozódnak a közös élmények, tágul a szerelem. Házaspár külön-külön reagál. Ifjú mamák, a temérdek mosolyos gondjuk engedi, boldogan mutogatják a kutyát a gyereknek, aki elméláz – vau-vau. Az ABC-könyv göröngyei gurulnak a szemekbe.
Idős ember és idős asszony csomagokkal, akik a boldogságot már csak szűrve iszogatják, egykedvű információvétellel reagálnak, vagy átlúdbőrzik egy kis öröm a szemük hártyáján. Idős férfi séta közben, mosolyog. Idős asszony ráncolja a homlokát.
Ember kutyával, a saját kutyáját isteníti, nem figyel.
A rendőr nem néz, figyel. Hatalma tudatában szemérmesen vizsgálódik az utcák népe között, vagy csak kocsit lát, feketét, fehéret, tarkát. Barátom mondja, hogy Berlintől errefelé nincs mosolygós rendőr.
/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./
2 megjegyzés:
ez nagyon jó volt.
Ezt a részt én is nagyon szeretem. :)
Megjegyzés küldése