III.
Az autó Trabant. Vitatható. De olcsó, és mindenüvé eljutok ugyanúgy, mint mások. A specialitás: Trabant+Bagó.
„Bagókám, megyünk”, vagy „sétálni megyünk”. Akármilyen szerencsétlenül érzi magát, ez a Karácsony vagy a Mikulás fényével ragyogja be a törzskönyvezett Bagó napját. Megyünk. – Ez élmény, kaland, játék, hecc. Bagó is úgy reagál, mint a gyermek.
Mikor nyílik az autó ajtaja, Bagó bevágódik a kormány melletti ülésre, áll, míg lehúzom neki az ablakot, amint megindulunk, mellső lábaival (nyugodtan írhatom, kezeivel) kikönyököl az ablakon, lassan előredűl a szélvédő magasságába, és harapja a rohanó levegőt. Szemét behunyja, a szél lefésüli a haját, mintha fekete bukósisak lenne rajta! Szájával tátog, issza a szelet. Kanyarban, fékezéskor lehuppan az ülésre, apprehendál egy kicsinyt, majd visszaszáll az ablakba. A Duce-póz fenekét nekinyomja az ülés háttámlájának, kezével éppen csak érinti az ablakot, törzsével kihajlik. Ellenállhatatlan.
Gyerekek iskola előtt, csoportosan, nagy üdvrivalgással és mutogatással fogadják a látványt. Magányos fiúkák töprengve rugdossák a kavicsot, vonszolják az iskolát maguk után. Kislányok párosával az elgondolkozó kisfiúkról tárgyalnak, nem figyelnek fel. Nagy fiúk a lányokra és a nénikre gondolnak, párosával vitatkoznak ugyanarról.
Táborom a szerelmesekből, felnőttekből és az öregekből rekrutálódik. Magányos nők merengve mosolyognak. Gyermek-nosztalgia. Nők csoportban pletykálnak. Férfi magányosan cipekedik, felhősen a földet nézi. Férfiak párosával politizálnak.
Ifjú szerelmesek közül a fiú eszmél Bagóra boldogan. Hússzorozódnak a közös élmények, tágul a szerelem. Házaspár külön-külön reagál. Ifjú mamák, a temérdek mosolyos gondjuk engedi, boldogan mutogatják a kutyát a gyereknek, aki elméláz – vau-vau. Az ABC-könyv göröngyei gurulnak a szemekbe.
Idős ember és idős asszony csomagokkal, akik a boldogságot már csak szűrve iszogatják, egykedvű információvétellel reagálnak, vagy átlúdbőrzik egy kis öröm a szemük hártyáján. Idős férfi séta közben, mosolyog. Idős asszony ráncolja a homlokát.
Ember kutyával, a saját kutyáját isteníti, nem figyel.
A rendőr nem néz, figyel. Hatalma tudatában szemérmesen vizsgálódik az utcák népe között, vagy csak kocsit lát, feketét, fehéret, tarkát. Barátom mondja, hogy Berlintől errefelé nincs mosolygós rendőr.
/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./
/An excerption from Latinovits Zoltán's writing: Bagó Story. Confessions from the world of dog./