2009. április 8., szerda

Interjú a Noé Állatotthon Alapítvány képviselőjével / Interview with Noé Animal's Home Foundation


A Noé Állatotthonról már volt szó, nemrégen egy onnan befogadott kutyus, Mandula kapcsán. Ezúttal egy kicsit közelebbről is megismerkedhetünk a állatotthonnal és az ott dolgozó emberekkel. Induló riportsorozatunk első részében a Noé Állatotthon szóvivőjével, Bélafalvy Krisztával beszélgettem.

Mikor és hogyan jött létre az alapítvány?

– 1992-ben két állatbarát fiatal, Hédi és Zoli hozták létre a telepet. Ekkor már rengeteg állatuk volt, elterjedt a híre, hogy állatbarátok és először az ismerősök, majd a környékbeliek kezdték el hordani hozzájuk az állatokat. Végül vettek egy telket Pécel határában és önerőből felépítették az állatotthont az évek folyamán. Az alapítványt csak 2000-ben hozták létre, amikor már több, mint száz kutyáról és számos más állatról gondoskodtak és már nehezen bírták anyagilag. Az alapítvány létrejöttével legalább adományokat elfogadhattak azoktól az állatbarátoktól, akik hozzájuk hozták a talált, vagy leadni kívánt állatokat.

Mekkora a menhelyetek? Hány állat lakik nálatok?

– Jelenleg 3,5 hektáros területen közel 600 állat él.

Miben más a Noé, mint a többi menhely? Mi az a fontos információ amit kiemelnél magatokról?

– A legfontosabb, hogy nálunk nincs altatás. Nem altatunk el semmilyen állatot helyhiány, fogyatékosság, kezelhető betegség, viselkedési problémák, idős kor vagy örökbeadási esélytelenség miatt. Egyetlen esetben altatunk csak, ha az állat menthetetlen, súlyos beteg és szenved – minden más esetben mindent megteszünk azért, hogy megfelelő elhelyezést nyújtsunk és az idős, fogyatékos vagy beteg állatok is életük végéig méltó körülmények között élhessenek nálunk.

Mire van szükségetek? Hogyan lehet Titeket támogatni?

Honlapunkon, a www.noeallatotthon.hu-n részletes listát találnak az állatbarátok arról, mire van épp a legnagyobb szükség a menhelyen. Ezek általában gyógyszerek, kiegészítők, szerszámok, tápok, pórázok, nyakörvek és egyéb adományok. Aki kedvet érez hozzá, azt szívesen látjuk önkéntesként, aki pedig egy adott állatot szeretne támogatni, az virtuális örökbefogadás útján teheti meg a honlapon keresztül.

A konkrét mentő munka mellett felvilágosító, oktató tevékenységet is végeztek, nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok képzésére. Hogyan?

– Évente több ezer diák látogat el hozzánk az állatotthonba, sőt, már óvodás csoportokat is szerveznek a pedagógusok, hiszen a felelős állattartást nem lehet elég korán tanítani. Az állatotthonban a gyerekek megismerkedhetnek az állatok igényeivel, és az állatvédelem alapjaival és betekintést nyerhetnek az állatotthon mindennapjaiba.

A honlapotokon külön oldalt szenteltetek a „fekete kutyák”-nak. Ez nagyon tetszett nekem, mert pl. a mi kutyánk is olyan típus, akinek nem túl sok esélye lenne egy menhelyen a sötét színe miatt. Mik a tapasztalataitok, milyen kutyákat fogadnak örökbe szívesen az emberek? Hogyan próbáljátok előtérbe helyezni a hátrányosabb helyzetű ebeket?

– A legtöbben a kicsi, szép küllemű kutyákat keresik. Gyorsabban gazdira találnak a fajtatiszta kutyák, mint a keverékek és hamarabb örökbe tudunk adni egy kistestű szukát, mint egy nagytestű, verekedős kant. A hátrányos helyzetű ebeket külön „marketingeljük”; a kiemelt esetekről külön cikkeket írunk, videókat készítünk és a média segítségét is kérjük a gazdikereséshez.

Speciális programotok a MiniMenhely-projekt. Mi ez pontosan?

– A program egyedülálló kezdeményezés hazánkban, melynek célja a sintértelepekre került, altatásra ítélt, megkínzott állatok szervezett mentése, rehabilitációja és új gazdához juttatása.
A MiniMenhely-program alapítványunk eddigi legnagyobb költségvetéssel működő projektje, hiszen a sintértelepekről az esetek nagy százalékában betegen kerülnek ki az állatok és gyakran hónapokig tartó kezelést igényelnek, mielőtt beköltözhetnek a menhelyre, ahol önkéntesek és szakemberek végzik további – gyakran rengeteg időt és türelmet igénylő – testi-lelki rehabilitációjukat.
Bár eredetileg a budapesti gyepmesteri telep (Illatos út) kutyáinak mentésére jött létre, a MiniMenhely-projekt az évek során kibővítette tevékenységét. Mivel az Illatos úti telep a médiának köszönhetően kiemelt nyilvánosságot kapott és több másik állatvédő szervezet is csatlakozott a bent lévő kutyák mentéséhez, ezért megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot olyan vidéki gyepmesteri telepekkel, ahol sokkal rosszabb körülmények között élnek az állatok és elhelyezkedésük miatt jóval kevesebb gazdijelölt jut el hozzájuk, mint a fővárosi telepre.
Szerencsére sok telep hajlandó volt együttműködni velünk; többen még arra is készek voltak, hogy maguk jelezzék felénk, ha sérült, sebesült, vemhes, vagy azonnali orvosi ellátásra szoruló állat érkezik hozzájuk. A MiniMenhely-program így jelenleg 25 hazai gyepmesteri telepről menti rendszeresen altatás elől a kutyákat.

Hány önkéntes dolgozik nálatok?

A napi munkát egymás között beosztva 7–10 önkéntes végzi, hétvégénként viszont jóval többen, legalább 40–60 fő önkénteskedik az otthonban. Rendezvényeinkre, speciális alkalmakra akár 300 embert is tudunk mozgósítani a feladatokra.

Van valami,amit nem kérdeztem meg, de szeretnéd elmondani?

– 2006 óta alapítványunk végzi a boxer, 2008 óta a schnauzer, 2009-től pedig a bulldog, valamint a cane corso fajtamentést is.

Alapítványunk folyamatos anyagi gondokkal küzd, nagyon nehezen tudjuk előteremteni az otthon fenntartásához szükséges pénzt. Alapítóink már egész vagyonukat, köztük utolsóként saját lakásukat is pénzzé tették nemrég, hogy az otthon tovább működhessen, ezért nagyon számítunk az állatbarátok segítségére. Arra kérünk mindenkit, aki teheti, hogy támogassa az alapítványt adója 1%-ával (adószámunk: 18169696-1-42) vagy bármilyen más módon, iletve, ha teheti, fogadjon örökbe tőlünk, hogy a megürülő helyekre új állatokat menthessünk meg.

Köszönjük a beszélgetést és további sikeres munkát kívánunk a Noé Állatotthonnak!


Április 18-án 10 és 15 óra között pedig nagyszabású rendezvényt tart a Noé, érdemes lesz ellátogatni, mert lesz kutyabemutató, tombola, gyermekprogramok és sok más egyéb. A részletekről itt lehet olvasni: I. Noé Kutyás Találkozó és Örökbefogadó Nap.

Képek az állatotthon életéből:





5 megjegyzés:

Rézangyal írta...

Nagyon tetszett az interjú, remélem lesz még folytatás. Plüsskutya is menhelyes kutyus volt, őt a Herosz-tól fogadtam örökbe. Azóta igyekszem én is figyelemmel kísérni az állatotthonok tevékenységét. Hálás köszönet minden önkéntesnek és alapítványi dolgozónak azért a sok törődésért, odafigyelésért, amit az állatok kapnak.

davir írta...

Rézangyal, nagyon örülök, hogy tetszett az interjú, s bizony tervezem a folytatást! Engem is csodálattal és hálával tölt el ezeknek az embereknek a fáradozása, munkája.(Nem tudtam, hogy Plüsskutya is menhelyről került hozzád, de a kedvezmény természetesen rá is vonatkozik. ;)

LNóri írta...

Hú ez nagyon jó kis interjú volt, teljesen belelkesedtem, hogy ellátogatok a Noé állat otthonba és elviszem azt a zsák tápot, ami egy hónapja áll, mert Ő Fülisége nem hajlandó megenni (nem ízlik neki, pedig nem válogatós)

davir írta...

Nóri, biztos nagyon örülnének neki!
(Ilyen Pocoknak is van, egyszerre megunta azt a tápot, amit előtte hónapokig simán megevett.)

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.