Víziszörnyek / Water monsters

 

Bagó story 11.

[…]

Két nap lyuk mutatkozik. Az adót ebben a hónapban már kifizettem, így két teljes napig rendelkezem az életemmel. Mondják meg őszintén: hova lehet ilyenkor menni? Csakis a Balatonra. Haza Szemesre, Szüleimhez.

Már péntek este, nehéz rádiós munka után (Dylan Thomas: A mi erdőnk alján) úgy éreztem: írnom kellene, Buda lankáin, a Rózsadombon, ahol már nem a félhold uralkodik rózsáival, ám világít a telehold, mint ezüst zsömlye a fekete tejben – török topogók vájta lyukakból megszólal az éjszakák nótája, ezer tücsök énekel kánonban. Cirpelő tücskök, akik a nappali Pannóniából érkeztek a budai vájatokba, gyerekhangon énekelnek az epidauroszi basszusok mellett. De így még kedvesebb; leülök az elfeküdt házban, rímelek, megpróbálok rímelni a tücsökzenére. Nem megy, berekedt a tollam. Ilyenkor házat tervez az ember, és a jövőt szövögeti, aztán kiül a felső teraszra a bűnös város fölé, a tücsök vonójára – mint mulatós házban, 100 pengő a vonó végén. Az ember beletúr Isten ismeretlen terítékébe, és szürcsölni kezdi az égi kakaót, sok cukorral.

[…]

Bagó alattam alszik, a szokott helyén, Éva lábainál. Hiába, az éjszaka Éváé, végül is Bagó fiú. Szűz.

Feltápászkodom, anélkül, hogy a cigaretta kiesnék a számból. Gyújtok újra és újra.

Olvasni kezdek, de ugrálnak a betűk.

Az ágyat is kipróbálom, a Napoleon konyakot is, mégsem nyughatom. A konyak társaságában nem merem bevenni az előírt altatót.

Hajnalodik. Halkulnak a tücskök, és a madarak kezdenek hangolni. Szakszervezeti szünet, 4 óra után már a madárdalárda andalít el. Bizalmatlanul hajlok a hajnalra. A nap is fölkel valahol Újpesten. Szent, nehéz álmában / Urabb, mint egy király…

A hold utolsót int a váltótársnak. Az éjszakai műszak véget ért. Bagó lent ilyenkor kifekszik az ajtóba, a levegőbe lógatja a fejét, a semmibe szürcsöl, szagolja-szürcsöli a hajnal illatát. A függöny a hátára lóg, fara a hálóban, kis szőnyegén. Fara a holdé, feje a kelő napé. Napszemüvegét (soleil brise) megigazítja a szemén, zsinóros lágy bundája elomlik a piros-fekete szőnyegen.

Nehéz, nikotinos ébredéssel krákog a város, új villamosok indulnak a fárasztó éjszaka után, autók nyújtózkodnak, ilyenkor a rendőrök is váltanak, a bárokból fáradtan siklanak a taxik. A Búsuló Juhászból a Kis Pipa felé bablevesre. Sietni kell, mert ½6 órakor a bolgárkertész császárok veszik át a terepet.

Átjutottam a holtponton. Hallok mindent, látom nyújtózkodni a gyárakat, és tudom, hogy a kazánfűtők, mint egykor halála felé Édesapám is, az egykori földbirtokos, fűtik a reggelt. Öreg pobjedák pöfögnek a csarnokok és a piacok előtt, szőlőt és répát szállítanak.

L’ouverture. Les préludes.

„Ilyenkor kell indulni Szemesre” – gondolom.

A homályban vaksin szedem össze a holmikat és a köteg gyógyszert, hogy megnyugtassam dr. Pertorini lelkiismeretét. Tulajdonképpen mindegy, melyiket viszem magammal. Ki vesz be a Balaton mellett gyógyszereket?

Igen, Bagókám, indulunk. Megyünk, édesem, a Balatonra, Szemesre. Tudod, a homokpartra, Somogyba. A vízre. A hajón. A mólóra. El fogunk menni mindenhová.

„Sétálni megyünk.” Már talpon is van. Éva felébred a sugdolózásra, mint akit megcsíptek. Búcsúztatja Bagót. Hosszú érzelmes mondatokban elmagyarázza, miért nem tud velünk jönni. Bagó hallani sem akar a kifogásról, ősi megvetéssel veszi tudomásul, hogy csak ketten megyünk.

½6 óra van. „No menjetek, vigyázzatok az úton…” Ehhez hasonló mondatok lengedeznek utánunk, fáradtan esnek a fűbe, mint aki kővel hajigál pacsirták után.

Természetesen Trabanttal megyünk – dönti el Bagó, hiszen ha POC úrral sétál, mindig Trabanttal megyünk, legkedvesebb kutyaházában kényelmes ülés van és kiváló ablak, ahol ki lehet nézni, Dzsinnával a Zsiguliban kényelmetlen, műanyagszagú és nehézkes minden.

Meg kell jegyeznem, Bagó a Zsiguliban is elöl ül, nekem hátra kell mennem, és Bagó is rosszul érzi magát.

Utolsót intünk, és már pöfékelünk is az Endrődin végig. Piszkos harmat lepi el a törökdombot és az autó ablakait. Bagó már szivarozza a reggelt az ablakban. A Hadügy előtt büszke Duce-pózban pöffeszkedik. Zsidóka boldog, mint egy sumír, ha nem a Kazimir rendezi. Szeme előtt a boldogság macesz-szeletei himbálóznak, fején a szél bukósisakba simítja a haját. Bal kezével keményen fogja az ajtót.

A Délinél pirost kapunk. Zsidóka visszaszáll az ablakból, és ábrándosan kacsint. Halálosan unja a KRESZ-t és a várakozást. Hiába, fegyelemre nem oktattam, nekem volt benne részem itt-ott. Inkább ő csillapít engem, ha indulatos vagyok, a KRESZ-hez semmi érzéke, a társadalomról nem vett még tudomást. Nem is fog.

Zöld, mehetünk, Alkotás út vége, Hegyalja úti kereszteződés. Egy pillantás a 120 ezer forintos fám felé, ahol elfelejtették még kitenni az emléktáblát, hogy az Isten különös dramaturgiája folytán karamboloztam, és ájulásomból Kovács Károly szavára ébredtem: Zoli, baszd meg, kelj fel, magyarok vagyunk!

Budaörsnél ködtakaró fedi a földeket. Álmosan fordulnak a takaró alatt a másik oldalukra. Ködpaplanban pöfögünk végig, csak a sztráda tiszta. 80 kilométeres sebességnél Bagó leszáll az ablakból, négykézláb áll az ülésen, és csak a fejét lógatja ki. 100-nál leül, és hátrahajtja a fejét sz ülés támlájára. 110-nél megfordul, és ráhelyezi csitítóan a karomra, mintha sugdosva figyelmeztetne, hogy túl gyorsan hajtunk. Hosszabb távon hátrafekszik az ülésre. Most, mintha tudná, hova megyünk, elolvad a kedveskedéstől. Nyalogatja a kezemet, rám dől, fejét ráhajtja a karomra. Ezernyi figyelmességgel halmoz el. Boldog. Azt képzelem, hogy én is.

/Részlet Latinovits Zoltán: Bagó story. Vallomások a kutyavilágról című írásából. Folyt. köv./



Több mint testőr / The bodyguard

Állóka (Csicsó, Komárom megye, 1930-as évek − Magyar Néprajzi Lexikon)

Playpen (Csicsó, Komárom county, the 1930s)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

Egy születésnap képei / Birthday pictures

Unbelievable, but true: Pocok is six years old. Our small, scatter-brained Pocok now is a mature, grown-up Mister Dog... We love him very much. Happy birthday, Pocok! ♥

Ebben a bejegyzésben először sok közhelyet kellene írnom az idő észrevétlenségéről, múlásáról és hasonlókról, de nem teszem. Helyette inkább csak a számomra is hihetetlen tény: Pocok betöltötte a hatodik évét. A mi kis kajla, idétlen Pockunk, aki számtalan bolondságával mindig tudott (és most is tud) meglepetést, riadalmat, nevetést okozni, immár hatéves. Ő, aki kölyökként egy pillanatra sem állt meg, csak rohangált körbe-körbe a kertben, időnként beszaladva hozzánk; aki alagutat ásott a a ház alatt (volt egy lyuk elöl és egy hátul, a terv valószínűleg az volt, hogy egyszer majd összeérnek, de aztán egyéb fontos teendői elvonták a figyelmét); aki körülbelül háromszor esett bele a Dunába különböző kirándulásaink során – egyszer a Tahi révállomáson a betonlejáróról, amihez kétségtelenül különleges képesség kell –; aki hirtelen ötletből lelkesen beszaladt a győri Fészek áruházba, majd egy perc múlva riadtan kotródott ki (mi persze először aggódva utána indultunk, majd fetrengtünk a röhögéstől); ő az, aki kétszeres elánnal teljesít minden feladatot, és mindenből kihagyhatatlan, aki hat év után is izgatottan, körbefordulva és ugatva várja a vacsorát; aki egyébként is kajamániássá változott Juharka érkeztével és különböző körmönfont trükkökkel próbálja Juharka ennivalóját lenyúlni (klasszikus módszere, amikor odaáll az ajtóhoz és vadul ugat, mintha odakinn hallatlanul fontos események zajlanának, erre Juharka felajzottan kironcsol, ő pedig szép kényelmesen megeszi a maradékot – szerencsére manapság Juharka már nem dől be ennek); aki annyira szeleburdi, hogy időnként elfelejti használni a szemét és ezért belemegy dolgokba; aki bár tudja, de imádja felrúgni a szabályokat és feszegetni a határokat (igazi pumi kan); aki suttyomban belefekszik a gyerekmedencébe, felszökik az emeletre, mert a franciaablakból jobban lehet látni, mi történik odakint, lezabálja az epertermést,  sőt, ha nem figyelünk, szarba dörgölődzik. Ő az, aki öntörvényű, akaratos és kelletlen, aki meg van győződve önnön fontosságáról, és valószínűleg embernek képzeli magát. De ő az is, aki mindig megérzi, ha bajom van (vagy ha bárkinek baja van) és jön, bököd, bújik és vigasztal, mint egy kis mentsvár vagy egészen kicsi szilárd kőszikla; aki kanságából kifolyólag soha nem lesz olyan odaadó és figyelmes mint Juharka, de a vele való együttélés ezért is mindig egy megoldandó, néha fárasztó,  néha mulatságos, néha megható, néha bosszúsággal teli, de mindenképpen izgalmas feladat. Szóval Pocok meglett, érett kutyauraság ((lenne, ha benőtt volna a feje lágya)), akit nagyon-nagyon szeretünk és reméljük, hogy még kétszer ennyi ideig boldogítja az életünket. Boldog születésnapot, Pocok! ♥

Ide dukálnak még a szülinapi kirándulás képei (csak egy kirándulás a sok közül, de az alkalom különlegessé tette).

 Kerestünk egy jó helyet.

We searched for a great place.

Vajon mi készül? Lelkesedés a tetőfokon:

What will happen? Rising enthusiasm:

 

És íme, röpülhet a sárkány!

And now, the dragon can fly!



Pocok is élvezte a rohangálást:

Pocok enjoyed running around:

Juharka hamarabb kidőlt a meleg miatt, de azért szemmel tartotta az eseményeket.

Juharka soon became tired because of hot, but she kept an eye on us.

Majd magasabb perspektívából is körül akart nézni:

Then she wanted to try another perspective:

De nem sokáig maradt egyedül:

But she was not left alone for long:



 

Egy kis fazonigazítás:

Fixing the hair:

Aztán Pocok is csatlakozott. Míg a többiek viszonylag decensen viselkedtek, ő természetesen azonnal elkezdett hemperegni:

Then came Pocok. The others behaved relatively decently, but he began to welter immediately.

 

Ennek nyomai látszanak a következő képeken. Néhány tonna szénával gazdagabban tértünk haza.

You can see the results on the following pictures. We took home a few tons of hay.

Azért levezetésképpen sétáltunk még egy kicsit.

Finally we walked a little more.

 

Tavaszidézők / Spring Things

Nemrég készültek az alábbi újítások, színeik a tavaszi föld ropogós zöldjeit és egy tavaszi tó kékjét idézik. A barna és kék anyaggal borított alapra varrt díszítés nem szalag, hanem egy erős paszomány, így különleges testes és masszív lett a végeredmény.

These new green and blue colours remind me of Spring, so I call these new collections Spring field and Spring lake. The decoration sewn on the blue and brown base is a strong trim, so the collars became very massive and bulky.

Tavaszi mező (nyakörv és póráz):

Spring Field (collar and leash): 

 

Tavaszi tó (nyakörv):

Spring Lake (collar):

Biléták, új formák / ID tags, new shapes

Itt a tavasz, kutyáink is egyre aktívabbak. Ennek örömére néhány új, izgalmasabb formájú biléta készült.
As the spring expands, our dogs are becoming more active. To celebrate, we created some new, exciting ID tags shapes.

Csont alakú a csontot és finom falatokat kedvelő kutyáknak (Pocok is ilyet kapott):
Bone shaped for bone an tasty bites lover dogs (Pocok has this one):



Virág alakú a kertészkedésre hajlamos kutyáknak (Juharkát ez ékesíti):
Flower for dogs who like gardening (Juharka is beautified with this):

Madárka és halacska alakú a természetbarát kutyáknak:
Birdy and fish for the nature lover dogs:



Ezenkívül gondoltunk még a zenekedvelő kutyákra is, egy gitárpengető formájú biléta készítésével:

Aaand...  we thought of music lover dogs with making a guitar pick ID tag:



A sor szabadon folytatható további témákkal. Várjuk szeretettel a javaslatokat! :)
The series can be continued... we welcome your suggestions! :)



A terelés művész(et)e / The art(ist) of herding

A képen Juharka anyja, Porzsák látható (más néven Vöröskői-Kondacsipkedő Borbolya), aki terelőfellépéseihez szokta viselni ezt a kékfestő csipkés nyakörvet. Terelőmunkájáról több videó is megtekinthető itt.

You can see here Porzsák, Juharka's mom (Vöröskői-Kondacsipkedő Borbolya) in her dyed blue, laced collar which she wears for her herding appearances. There are several videos about her herding work here.

Pár nap múlva terelőszeminárium kezdődik Ópusztaszeren, Menyhárt Krisztina (Kondacsipkedő Terelő Iskola) és Tari József (Rasztari-Duci Puli Tenyészet) vezetésével. A szemináriumon elméleti és gyakorlati oktatást is kapnak a résztvevők. A kutyákkal résztvevők száma ugyan már betelt, de minden érdeklődőt szeretettel várnak. (Részletes program az esemény facebook oldalán található.)

In a few days a herding seminar will be hold by Menyhárt Krisztina (Kondacsipkedő Herding School) and Tari József (Rasztari-Duci Puli Tenyészet) in Ópusztaszer. They provide theoretical and practical training as well. The number of participants with dogs reached maximum, but it's also opened for audience without dog. (Detailed program on the event's facebook page.)

A színek ereje / The power of colours

Flower power collar:

Calm power collar:

Mustard power collar:

Dogs in social media

Allison, who works with a small team of designers sent me this interesting infographic which examines how our pets are taking over social media. The close analysis says that one in ten dogs have some sort of social media profile, pets are tweeting, blogging and facebooking and sometimes become more popular than the humans that blog on their behalf.

Created by InternetService.net

Adam and Dog

Minkyu Lee Annie-díjat nyert, Oscar-díjra jelölt rövidfilmje a bibliai időkről mesél. A Paradicsomból való kiűzetés a kutya szemszögéből: Ádám (és Éva) és az ember legjobb barátjának feltétel nélküli és rendíthetetlen szeretete...

This beautiful Annie-winning, Oscar-nominated short film created by Minkyu Lee tells a story about the biblical times. The Expulsion from Paradise, through the perspective of dog: Adam (and Eve) and the unconditional and unwavering love of man’s best friend...

More information: Adam and dog on Tumblr