Pórázon vezetett kutya / Dog on a leash

Giacomo Balla: Pórázon vezetett kutya mozgásának ritmusa, 1912

Dynamism of a Dog on a Leash by Giacomo Balla, 1912

Albright-Knox Art Gallery, Buffalo

Több mint testőr / The bodyguard

Állóka (Csicsó, Komárom megye, 1930-as évek − Magyar Néprajzi Lexikon)

Playpen (Csicsó, Komárom county, the 1930s)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

Paris, 1911

Jacques-Henri Lartigue: Avenue Du Bois De Boulogne, Paris, 1911

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

Naki'o, a világ első, négy műtappanccsal rendelkező kutyája / World's first dog with all bionic legs: Naki'o

Naki'o a világ első kutyája, aki bionikus lábakat kapott és ezzel a teljes élet lehetőségét. Az új műtappancsokkal futni, ugrani, úszni is képes. Egyszerűen csodálatos!

Naki'o is the first dog first dog to be fitted with a complete set of bionic legs that work naturally to allow him to run, jump and even swim. It's just amazing!



A kép önmagáért beszél:

This picture speaks for itself:



Barátok / Friends

Ehhez a képhez nem is kell különösebb megjegyzés.
It's not necessary to comment on this photo.

Barátok. Vilnius, 1966

Draugai (Friends), Vilnius 1966

(Antanas Sutkus: Fotografijos/Photographs 1959−1999; Vilnius, 2000)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

Homály / Blur

Keveset tudunk ezekről a szereplőkről, akik a '60-as évek elején készült fotókon láthatók. A tudás elillan a képen szereplők fiatalságával, életével együtt és a szemlélődő számára már csak egy hangulat, egy kiragadott pillanat marad. Nem tudjuk, kié a kutya, hogy hívták és azt sem, hogy ki a hölgy az első képen. Aki (talán) meg tudná mondani, sajnos már nincs köztünk. A férfi a képeken az édesapám és ma lenne 72 éves.

We hardly know anything about the people in the photos which were taken in the 60's. We don’t know who is the owner of the dog what was his/her name or who is the lady in the first picture. The knowledge slips away with the youth and life of these persons on the photos. For us only a feeling, a random moment remains. There is one person who might be able to tell us, but unfortunately he is not with us anymore. The man in the picture is my father, he would be 72 years-old today.

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

A legjobb kutyás gyerekkönyvek / The best children's books about dogs

A legjobb kutyás gyerekkönyvek gyűjteménye. Szubjektív lista, a teljesség igénye nélkül...

A subjective collection of best children's books about dogs...

Zsoldos Vera: Jó kutya voltam. Könyv a legkisebbeknek, zseniális rajzokkal és vidám történettel.
A charming hungarian book for smallest children. This battered copy on the picture is mine (published in 1975).

Cécile Aubrey: Belle és Sébastien. Kicsit szirupos, de valójában megunhatatlan történet egy kisfiú és egy nagy kutya barátságáról.

This is a sentimental story about a small boy and his big dog. It's never boring.

Swend Fleuron: Snipp, a nagy vadász. A dán könyv Snipp, a tacskó  kalandos élettörténetét beszéli el kölyökkorától a haláláig.

This danish novel tells us the life story of a dachshund, Snipp, from his puppyhood until his death.

Mocsár Gábor: Csöngetésre vakkants! Egy másik tacskó, Mitvisz története, de nem kevésbé izgalmas.

A refreshing story of another, hungarian dachshund called Mitvisz.

László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány! A nyolcvanas évek népszerű rádiójáték- és könyvsorozata volt a Szíriusz kapitány, amelynek első részében ugyan nem a kutya a főszereplő, de fontos szerep jutott Csibésznek, a robotpulinak, aki a sorozatban komoly fejlesztésen ment át. Míg eleinte csak kutyahangokat (morgás, vakkantás stb.) adott ki, később már beszélt is! Sőt, felvevőkészülék is volt benne, amely orrnyomásra és fültekerésre működött!

This hungarian radio play and book series was very popular in the eighties. Csibész, the robot dog was an important character and he had a recorder builded in him which activated by pushing his nose and pulling his ear.

Jack London kihagyhatatlan regényei: Az éneklő kutya és A beszélő kutya hatására sokan váltak (jómagam is) az ír terrierek szerelmesévé, A vadon szava pedig talán a legismertebb és legsikeresebb kutyaregény mind közül.

Jack London's great novels (Jerry of the Islands and Michael, Brother of Jerry) are unforgettable. We took irish terriers forever into our heart. The Call of the Wild is one of the most famous and successful dog  novels in the world.

Egy örök klasszikus: Eric Knight: Lassie hazatér. Megint egy kisfiú, megint egy kutya... a remény, a küzdés és hűség üzenete.

An evergreen classic about a small boy and a faithful dog again... the message of hope, struggle and fidelity.

Köves József: A közös kutya. Egy gyerekcsapat bajlódása a talált kutyával. A regényből film is készült annak idején, biztos sokan emlékeznek rá.

A group of children and a foundling dog and their adventures in the eighties...

Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim. Egy egész nemzedék siratta e végtelenül szomorú történet főszereplőjét.

A very, very sad (soviet russain) story – a  generation was crying for this setter called White Bim Black Ear.

És természetesen: Fekete István: Bogáncs. Nem kifejezetten gyerekkönyv, de nagyszerű regény és a főszereplője egy pumi.

And of course the famous novel (about a hungarian sheepdog, a pumi called Bogáncs – in english: Thistle) of our hungarian writer, István Fekete.

Iharos jóvoltából egészíthetjük ki listánkat Szász Imre Basa című regényével. Köszönjük! :)

Iharos sent us this novel from Imre Szász which tells us the exciting story of Basa, the beautiful  kuvasz (hungarian dog breed).

Két kutya kullog, köves, szeles úton / Two dogs lagging on rocky, windy road

Néhány gyerekvers Weöres Sándortól, egy csokorba gyűjtve.

A bunch of rhymes by Sándor Weöres.

* * *

KUTYA-TÁR

Harap utca 3 alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek öt forintért

kapható a kutya már.

Kutya-tár! Kutya-tár!

Kutyafülü Aladár!

* * *

Fut a kutya-szán,

     kutya-szán,

szalad igazán,

     igazán —

köszörüs

     vagyok én,

kutya-szánon

     futok én.

* * *

REGÉLŐ

Három görbe legényke,
       róka rege róka,
tojást lopott ebédre,
       róka rege róka,
lett belőle rántotta
       róka rege róka,
a kutya lerántotta,
       róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját,
       róka rege róka,
másik meg a fajtáját,
       róka rege róka,
harmadik az ükapját,
       róka rege róka,
hozzávágta kalapját,
       róka rege róka.

* * *

Igali kanász, bikali kanász

nyeggeti bőrdudáját,

kecskenyúzó Sánta Pista

járja kopogóját.

Igy tedd rá, ugy tedd rá,

azt a ragyogóját!

Bíró eszi a kalácsot,

kutya lesi száját.

* * *

Bodri kutya sétál,

füle-farka szétáll,

itatója kicsi kút,

etetője mély tál.

A kiskutya illeg-billeg,

öreg kutya ballag,

olyan vén már, alig sétál,

nekimegy a falnak.

Kőkerítés szélinél

tarka macska üldögél,

hogyha meglát egy kutyát,

megmássza az almafát.

* * *

„Jobb lesz nálunk

       odaát,

elzárták már

       a kutyát!”

„Oda sose

       mennék én már,

a kuvasz a

       kertben sétál!”

* * *

ALTATÓDAL

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton,
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg szundikál.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

(A verseket a szerző írásmódja szerint idéztem innen: Weöres Sándor: Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg. Tericum Kiadó, 2006; az utolsó verset pedig ebből a gyűjteményből: Weöres Sándor: Bóbita. Móra, 2008. / Sorry for not translating these short poems of our famous poet, Sándor Weöres.)

Koldusdal / Beggar song

Táblát hordok a mellemen,
és az van arra írva:
szégyellem magam, emberek,
dehát itt vagyok, mit csináljak.
Nade nézzétek a kutyámat.

Táblát hordok a mellemen,
adjatok a kutyámnak,
nézzétek, hogy milyen nagybeteg,
a fejét a lábára hajtja,
belebámul a levegőbe.

Félre ne értsetek, emberek,
nem én vagyok itt a koldus,
énhelyettem állatszemek
élelmet kunyerálnak,
ha már élelmes gazda nincsen.

Szegény kutyának adjatok máma, hová is lenne
szegény kutyája
jó gazda nélkül, ki helyette koldul, nézzétek,
szegényke mindjárt felfordul,
mindjárt megdöglik, mindjárt elájul, szegény
kutyája mindjárt meggárgyul,
mindjárt felfordul, itt helyben megdöglik,
nyomorult féreg, nem bírja ki estig,
nyomorult árva, nincs a világnak ilyen árvája.

Hazug a tábla a mellemen,
hazugság van arra írva,
szégyellem magam, emberek,
ez a kutya be van tanítva,
nem ő – én vagyok itt a koldus.

Félre ne értsetek, emberek,
nem ő – én vagyok itt a koldus,
nem ő, hanem én az ő szégyene,
ti állatszemek, mit csináljak
ahogy belébámultok a levegőbe.

Ti állatszemek, ti mindent tudtok,
ahogy belebámultok a levegőbe.
hogy mindenki rosszabb a kutyánál,
ahogy föl-alá koslatva sürdöng.
Itt a visszhangos aluljáróban,
ebben a nagy etetőben,
nem a kutya, hanem mi vagyunk itt a koldus
ebben a nagy-nagy-nagy etetőben.


Koldusdal (A véletlen szavai, 2004) – Bereményi Géza (vers), Cseh Tamás (ének)
Lyrics to Koldusdal (2004) by Tamás Cseh (song) and Géza Bereményi (poem)

A fotó címe: I want to hold you like a dog (Gary Fong Photo © 1990 Impact)
The title of photo: I want to hold you like a dog (Gary Fong Photo © 1990 Impact)

Az állatokról / From Animals

Talán kicsit elcsépeltnek tűnő, de sok kutyás szívéhez szóló szavak Máraitól:

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.

Bemutatom Ojnit / Ojni: An Introduction

Nem titkolt törekvésünk, hogy a davir dog design blog kicsit többet nyújtson a termékeink egyszerű bemutatásánál. Az állatvédelemmel kapcsolatos riportokon kívül még számos kutyás tematikájú bejegyzés várható. Minket minden érdekel, ami kutya!

Ezúttal egy nagyon tehetséges alkotót szeretnénk bemutatni nektek, Ojnit, azaz Cserháti Hajnalkát, akinek elragadó illusztrációit számtalanszor megcsodáltuk már. Őt kérdeztük alkotásról, művészetről és hivatásról.

– Mesélj egy kicsit magadról: honnan indultál és miképpen vált hivatásoddá az illusztrátori mesterség?

– Magamat még nem nevezném illusztrátornak. Azt hiszem még sokat kell dolgoznom ezért a címért. Talán ha már kezemben tarthatom az első megjelent könyvet, majd akkor. De köszönöm, Viru!
Érdekes módon két tényező határozta meg eddig mind a tanulmányaimat, mind a munkámat; a rajz és a francia nyelv. Egerben és Kaposváron tanultam, grafikus és rajztanár vagyok. 2 éve foglalkozok könyvtervek készítésével, francia szerzőkkel együttműködve, illetve meséket fordítok. Hivatalosan pár hete tettünk pecsétet a dokumentumra, ami szerint valóban az illusztrálás a foglalkozásom. Ünnepélyes pillanat volt.

Az egyik kedvenc Ojni-képem, egy igazán franciás, igazán kedves kis „toutou":

– Fantasztikusan pörgeted a blogodat, napról napra készülnek az új alkotások. Hogyan alkotsz és honnan meríted ezt a rengeteg energiát?

– Pedig nem is... Mostanában kevesebb bejegyzéssel tudtam szolgálni; egyelőre még a tanulás, a vizsgák, egyéb kötelező teendők veszik igénybe az időm java részét. Feladattal most már ellát a Csibészke Magazin, nagyon sok jó pályázatra lehet bukkanni, vagy éppen egy francia szerzővel készülünk meglepni pár kiadót. Én is figyelemmel kísérem az Illustration Friday heti feladványait, vagy csak egyszerűen kinézek az ablakon. Mindig van inspiráció! Azokat a periódusokat szeretem leginkább, amikor egy könyvterv készül. Jobban szeretek nagyobb egységekben gondolkozni, összefüggő képsorozatot létrehozni, irodalmi alapanyagra támaszkodni.
Ha nem a magam kedvére készül a kép, vázlatolni szoktam. Kedvencem a tűfilc, hozzá a csúszós offszet papír, amin könnyedén lehet vezetni a tollat. Ha egy-egy rajz jól sikerül, akkor megőrzöm, és digitálisan fejlesztem tovább, vagy csak alapnak tekintem, és azután készítem el a cerkás vázlatot; akvarellhez, fapáchoz, montázshoz, színesceruzához vagy akrilhoz. Az íróasztalomat már kezdem kinőni, szeretnék egy komplett kis műhelysarkot kialakítani. Egyelőre a lakás minden pontján van egy kis műhelyrészlet.

Az Illustration Friday Pretend című topikjára készült kép:

– A képeidből áradó derűs hangulat engem mindig jókedvvel és erővel tölt el. Különösen éreztem ezt az Ünnep van / C’est la fête sorozatnál. Milyen világkép áll ezek mögött az alkotások mögött?

– A mese Nicole Snitselaar, egy kedves francia írónő tollából származik. Mikor lehetőséget kaptam a budapesti Zölderdő Óvodától egy tavaszi kiállításra, szerettem volna létrehozni egy olyan anyagot (képeket mesével együtt), amit megnyitó gyanánt előadhatunk a gyerekenek. Így írta meg Nicole ezt a kedves történetet, amiben a madarak és a fák segítenek a kopaszon maradt szilvafának, hogy ő is ünneplőbe öltözve köszönthesse a tavaszt. A komplett mese az oviban elolvasható május 7-ig.
Amikor a képeket készítettem, teljesen azonosulni tudtam a szereplőkkel, én is vártam már a tavaszt. Másrészt, mivel a célközönség a 4–5 év közötti gyerekek voltak, evidens volt, hogy színesebbek lesznek az oldalpárok. Alapvetően szeretem az élénk vidám szineket, bár mostanában kezd leegyszerűsödni a palettám.
A szereplőkhöz hasonlóan és is szeretek odafigyelni a körülöttem levő emberekre, segítségükre lenni. Mindig van valami, amit szeretnék megvalósítani, ennek kedvez, hogy elég makacs tudok lenni. (A párom most sűrűn bólogatna…) Szeretek másokat meglepni és gondolatban fényképezni.

Egy kép az Ünnep van / C’est la fête című sorozatból:

– Lenyűgöző ötletességgel és változatossággal készíted a dolgokat: az üdvözlőkártyák, képeslapok mellett macskás memóriajáték (Tényleg, kutyás nem lesz? Én biztos vevő lennék rá…), madaras pörgetős notesz, egyedi mozgóképek, installációk egyaránt megtalálhatók az alkotásaid között. Úgy tűnik, fontos számodra, hogy mindig új ötleteket, technikákat próbálj ki.

– Amiket felsoroltál, azoknak a jellegéből kicsit adódnak is ezek a technikai variációk. Ha van egy cél, egy rendeltetés, hozzá egy közönség, akkor az megkövetel bizonyos anyagot, színvilágot, képi gondolkodásmódot, néha még magát a hordozóanyagot is meghatározza. Másrészt én is szeretem a változatosságot. Ha van egy mese, első olvasat után, általában társítok hozzá egy technikát, ami szerintem passzol hozzá. Van úgy, hogy a szerzőnek vannak kívánságai. A gyerekeknek készült játékok úgy születtek, hogy már meglévő képeknek akartam funkciót adni, mivel úgy sokkal élvezhetőbbek. Köszi a tippet!

Szintén egy IF-topikra, Subtract címmel készült kép:

– Mik a terveid? Gondolom, van néhány „projet” kilátásban?

– Legyek túl a vizsgákon. Ez a rövidtávú „prozsé”, utána az Ünnep van könyvtervét kell útnak indítani. Aztán életemben először, újságot fogok tördelni. A többi titok!

IF-topikra készült kép, a címe: Similar. Amikor egy szőrös kutya elázik...

– Hol érhetnek el, akik meg szeretnék tekinteni az alkotásaidat?

– A blogomon: http://ojni.blogspot.com/,

a butikomban: http://ojniboutique.blogspot.com/,

valamint az oldalamon: http://ojni.ultra-book.com/.

– Köszönöm a beszélgetést! Nagyon sok sikert kívánok és remélem, hogy egyszer majd lesz alkalmunk együtt dolgozni valamilyen formában.

– Én is köszönöm, Viru! Szintúgy remélem én is.

Végezetül egy olyan képet szeretnék bemutatni, ami személyes kedvencem, a címe Fleeting vagyis ’múlandó, elröppenő’. Fantasztikus hangulata van és sok mindent kifejez az életről, szépségről és elmúlásról:

Legnagyobb örömünkre a beszélgetés megjelenésének idejére elkészült a kutyás memóriajáték is, megtekinthető és megvásárolható Hajni elérhetőségein vagy ITT!

Ízelítőül: