André Kertész kutyás fotói / André Kertész dog photography

Archív fotók sorozatunkban ezúttal a legendás és világhírű André Kertész (Budapest, 1894–New York, 1985) kutyás fotóiból válogattam. 

A collection of dog photos created by the famous, legendary photographer, André Kertész (Budapest, 1894–New York, 1985).

Mr. Caillot's Dog and the Keys of Notre Dame (Paris, 1928)

Little dog (Paris, 1928)

Untitled / Child with dog

Untitled / Boy looking at a dog in window 

(Swann Galleries, New York, 1960)

Dog walker, Book vendors (Paris, 1927)

Le chien de la concierge (1926)

Do they play hide and seek? (Girl ties up dog to play, France, 1933)

Sleepy dog (1931)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

2015 Ősz (II.) / 2015 Autumn (II.)

Őszi újdonságok: / New designs for fall:

Come Together nyakörv/collar:

Le Grand Bleu nyakörv/collar:

 

Staring At The Sun nyakörv/collar:

2015 Ősz (I.) / 2015 Autumn (I.)

Őszi újdonságok: / New designs for fall:

Here Comes The Sun nyakörv/collar:

Purple Haze nyakörv/collar:

Light My Fire nyakörv/collar:

Személyzet / Staff

A Pest szálloda személyzete fényképezőgéppel. Szabadka, 1910 körül

The staff of Hotel Pest with a camera. Subotica, circa 1910 

(Raffai Judit: Megkomponált fényképek. Szabadkai fényképészek 1860 és 1941 között. 

Szabadka, 2014)

Archív fotók emberekről és kutyákról. A rovatban bemutatott képek mind az ember és kutya sokrétű kapcsolatát ábrázolják különböző szemszögből. Ha te is rendelkezel ideillő régi fényképpel és szívesen látnád viszont itt a blogon, akkor örömmel várjuk! A képek bármilyen témájúak lehetnek, a lényeg, hogy ha lehet, régi (fekete-fehér) legyen, valamint kutya is, ember is szerepeljen rajta.

Archiv photos of dogs and humans. The pictures shown in this series represent the complex relationship between human and dog from many point of view. If you have old photos and would like them to be published in this blog, send us the photos and we will happily post them! Any kind of pictures are welcome, the only restriction is that the photos must be old (black and white) and dog and human both should appear on it.

2015 Tavasz–Nyár / 2015 Spring–Summer

Barokk csíkok:
Baroque stripes:

Terepszínű nyakörv és póráz városi vagányoknak:
Camouflage collar and leash for urban dogs:

Tavaszi/nyári hangulat – narancsszínű virágos nyakörv:
Spring/Summer mood – orange flowerfield collar:

Zöld virágos kollekció:
Green flowerfield collection:

Apróságok:

Small accessories:

Pórázon vezetett kutya / Dog on a leash

Giacomo Balla: Pórázon vezetett kutya mozgásának ritmusa, 1912

Dynamism of a Dog on a Leash by Giacomo Balla, 1912

Albright-Knox Art Gallery, Buffalo

Merry Christmas

2014-es újdonságok (III.) / New designs of 2014 (III.)

Az ősz hangulatához illik a gesztenyebarna/vörös csíkos nyakörv:
Autumn colours – Chestnut red/brown wide striped collar:

A természet színeit idézi ez a mohazöld-fehér kollekció is:
Nature colours – Moss green and white striped collection:

 

 

Egyszerűen szép – gránátvörös alapon fehér virágos kollekció:

Lovely colours – Creamy white flowers on garnet red blackground:

2014-es újdonságok (II.) / New designs of 2014 (II.)

Szintén a 2014-es év újdonsága a tengerpartot idéző csíkos kollekció:
Sea and Sand collection:

Üdítően friss -- pink, mályva, olívazöld és bézs színekből szerkesztett nyakörv, diagonális kockákkal:

Refreshing new design -- pink, mauve, olive green and beige diagonal checkered collar:

Ugyanez "fiús" változatban, kék, türkiz, zöld és bézs színekből:

The same design in blue, turquoise, green and beige colours:

2014-es újdonságok (I.) / New designs of 2014 (I.)

Egy időre elcsöndesült a blog, de ezalatt sok új kollekció készült, ezeket mutatjuk be néhány részletben.

The blog was quiet for a while, but during that time a lot of new designs were made. I show you these novelties in several instalments. 

Élénk és tüzes az új skarlátvörös kockás kollekció:
Bright and hot scarlet red checkered collection:

Nyakörvek kicsit megbolondítva, diagonális változatban:

Diagonal versions, simple adjustable and metal buckle collar:

Juharkának is jól áll :

It looks good on Juharka: 

A gazdiknak pedig kulcstartó készült:

And fabric keychain for humans:

Gárdonyi Géza: Konstantinápolyi ebek

Olvastam, hogy Konstantinápolyban sok a kutya. Azt olvastam, hogy török városrészekben van a legtöbb, mert a török jó és türelmes, a keresztény ellenben kiméletlen s mikor már sok a kutya, a strichnin-borsók tömeges irtást végeznek közöttük. A kutyák hát inkább a török városrészekben tartózkodnak és kerülik a keresztényeket. Szerettem volna valami képben is látni ezeket a kutyákat, de sohase találtam efféle képre. Brehm is csak leirást ad róluk, pedig egy ujjnyi kis kép is többet mutat, mint akár egy tízrőfös leirás. 
Hogy ezen a tavaszon Konstantinápolyban jártam, láttam ezeket a kutyákat. Nálunk szinte elképzelhetetlen valami, hogy ezernyi ezer kutya éljen bárhol is. Megszoktuk, hogy az eb az embert árnyékként kiséri; vele egy telken lakik és bizonyos szolgálatot végez azért, amiért az ember eltartja. 
De hát hol lakik ott a török fővárosban az a sok kutya? Ki ad neki enni? Hol szaporodnak? Hogyan viselik magukat a millió ember között; ha egyik se gazdájuk? S hogy nem rettegnek ezek az emberek, hogy egy kutya megvész s a következő napon ki kell szaladnia az városnak a falak közül! 
Mindennek a magyarázatát megtaláltam ott a helyszinén. 
Hát először is nem igaz, hogy ezek az ebek csak a török utcákon tanyáznak. A Péra és Galata városrészekben van a legtöbb, pedig ezek keresztény városrészek. Görögök, örmények és más európaiak lakják. Röstelkedéssel irom le, hogy miért itt a legtöbb a kutya. Hát csak azért, mert itt a legnagyobb a rondaság. 
Aki látta ezelőtt 20-30 esztendővel a pesti háromdob-utcát és ennek szomszédos utcáit, az csak még egy kupac szemetet képzeljen minden ház elé és piros sipkát képzeljen az emberek fejére, hű képben látja Péra és Galata utcáit. 
A szemetet este veti ki minden ház lakója az utcára, a kocsiút szélére, de néhol a fal mellé vagy éppen a márványderekú terrasz alá. Egy perc nem telik belé, ott van 5-6-10 többnyire rókaszőrű s birkanagyságu kutya és felzabál mindent, ami rothadékony. Egy a munkájuk a légygyel, a csótánynyal, a természet takarító állataival. Reggelre már csak a por, a szalma, a papiros, rongy és csont marad a szétdult szemétkupacból. Akkor az ebek munkáját a rongyszedők folytatják. 
Ime az ebek tápláléka. 
De van még más is. 
Konstantinápoly girbe-görbe, hegyes-völgyes város. Körülbelül olyan hegyekre épült, mint Buda vára. Azt hiszem, a nők életmódja meg az utcák fárasztó mivolta az oka, hogy olyan piacok, mint az európai városokban, nincsenek. A piac maga megy a házakhoz. Korán reggel megkezdődik az ordítozás, a férfikofák ordítozása. A vizet, tejet, húst, gyümölcsöt, zöldséget az árusok százai hordozzák fel s alá az utcákon s ki bömbölve, ki üvöltve, ki harsogva kiáltja a maga áruját. A háziasszony vagy cselédje csak kinyitja a kaput s int annak, akitől venni akar. 
A halárus ott a kapu előtt a kövezetre teszi a maga nagy fatálát és az éles bárddal ott vág a halból, amennyit vesznek tőle. A mészáros egy öreg gebének a két oldalán hordozza megnyúzott birkáit. Persze deszka van a birkák alatt s félig be is vannak fehér ronggyal takarva. Ott méri a húst a kapu előtt. 
A vándorló piac hulladékaiból jut az ebeknek a nap első felében az élelem. Ott eszi a kutya a véres csontot, a halszárnyat, a bőrnyuzadékot, a tejfellocsadékot, túrómorzsalékot, ahol esik neki. S melyik micsoda falathoz áll legközelebb, megeheti békén: nem rángatják ki egymás szájából, mint a mi kutyáink. 
Délfelé megszűnik ennek a piacnak a forgalma, csak a vizárúsok, gyümölcsösök és salátások maradnak munkában. Ilyenkor már a kutyák elfekszenek. 
De hova fekszenek abban a hasonlíthatatlan nagy emberi nyüzsgésben, amely Péra és Galata utcáit egész nap elfoglalja? 
Hát biz ők lefekszenek a kövezetre: ki a kocsiútra, ki a gyalogjáróra. S ott alszanak a járó-kelő ezernyi láb alatt, oly mélyen és oly jóízűen, hogy talán a pisztolylövésre sem nyitnák ki a szemöket. Az emberek vagy elkerülik, vagy átlépik őket. Kinek is jutna eszébe, hogy egyet rúgjon rajtok, mikor tiz lépéssel odébb megint egy kutyát talál és hát nem is nagy fáradságba kerül egyet-egyet oldalt lépni, kivált ha az ember olyan csöndes lelkű, mint a keletiek. Csak ha véletlenül két-három kutya is összefekszik a gyalogjáró közepén, akkor ugrik ki a boltból valami legény vagy inas és rájok csap. Persze ilyenkor keserves üvöltéssel ugranak odább a szegény állatok. 
És ez a keserves üvöltés megszokott hang ottan. 
A kocsik mindennap megnyomorítanak egypár kutyát, amelyik nem volt elég gyors a lovak lába elől felugrani. A lóvonatok kereke alá is kerül közölök néha. A tömérdek sánta kutya mind ilyen baleset emlékét hordozza. 
Minden utcának megvannak a maga kutyái. Az utca rövidsége vagy hosszusága határozza meg, hogy mennyi.  Ezek az ebek aztán,  – noha egy faj az egész város kutyája, – féltékenyek a maguk utcájára. Ha egy más utcából vagy városrészből való kutya lopakodik oda, seregesen rohannak rá s irgalmatlanul összemarják. És hát ez éjjel nappal gyakran megtörténik. mert ezek az ebek örökké éheznek.
Idegen ember csaknem minden órában felriad az első éjszakán az ebek lármájára s nappal is bámulva nézi, hogyan esik egymásnak tiz-husz kutya s hogyan tépi egymást oly éktelen üvöltés és sikítás között, hogy az ember azt hiszi megsiketül. 
Az ember iránt jámbor és alázatos mindenik. Bármelyiknek pattint vagy szól az ember, örömmel néz reá és csóválja a farkát. Bármelyiket megsimogathatjuk, mintha a magunk kutyája volna s ha hívjuk, szívesen követ mindaddig bennünket, míg azt látja, hogy iránta érdeklődünk. 
És akármelyiket azonnal házi kutyánkká lehetne marasztalnunk, ha volna Konstantinápolyban udvaros ház, de hát itt ha akad is udvar néhol, rendesen a ház tetején van, ahol a kutyák tartása fölösleges. 
Itt-ott a mellékutcákban lát az ember egy-egy kutya-családot is. A kutya ott kölykezik meg, ahol a válságos pillanat eléri. Legfeljebb annyit tesz meg, hogy a fal mellé, vagy a kapusarokba húzódik. Minden házban akad egy jólelkű ember, aki kivet ilyenkor egy gyékényt vagy szőnyegrongyot s a kutya azonnal elfoglalja a kölykeivel. Stambul egy máskülönben forgalmas utcáján azt is láttam, hogy a kutya fészke fölé bádogot tett valami jószívű török. A kutya ugyanis két olyan kő közé vonta magát, amelyik valaha egy kőpad kartámasza volt s a bádog az ebcsaládnak alkalmas fészektetője lett. 
A kicsinyek olyan vörösek és bundásak, mint a medvebocs. Kedves tekintetű jámbor állatkák. Egy ilyen kutyafészeknél Székács Gyula, az én Konstantinápolyban lakó barátom lehajolt és ölbe vett egy kutyakölyket. Én ijedten néztem a kutya-anyára. Azt hittem, hogy megrohanja érte. Még csak nem is morgott. Ahhelyett hogy féltékeny lett volna a kicsinyére, örömmel és boldog nézéssel állt előttünk és a farkát vidáman csóválta, mintha azt mondta volna: 
– No, ugye szép az én kicsinyem! Beillenék akármelyik szalonba úri kutyának! 

Értelmes állatok ezek. Tudják, hogy az ember jótevőjük. 

Mihelyt a kicsinyek lábra tudnak állam, már ott lehet őket látni a fészekhez legközelebb eső szemétdombon. Ott kaparásznak, turkálnak egész nap. 

Természetes, hogy a legnagyobb kutyacsoportok az olyan boltok közelében láthatók, ahol valami élelmiszert árulnak. Mert hát vannak azért ilyen boltok is. Pékek, birkazsirt áruló török hentesek, lacikonyhák és egynéhány mészáros. Az ilyen boltokból minden órában repül az utcára valami jó falat. A kertes korcsmáknak rendesen megvan a maguk állandó kutyavendége is. Ilyen kutyát láttam a stambuli vasuti állomás kertjében. Ennek a kutyának az egyik első lába csuklóban csonka volt. Egyik asztaltól a másikhoz járt és a csonka lábát épp úgy tartotta, mint a koldusok. 

Ez volt az egyetlen kövér kutya, amelyet Konstantinápolyban találtam. 

Ami a megveszést illeti, azt mondják, hogy soha nem történt még, hogy valamelyik megveszett volna. És ezt a kutyák szabad életének tulajdonitják. (Szabad mozgás és szabad szerelem.) 

Vannak a török fővárosban európai kutyák is. Az odaköltöző európaiak viszik magukkal egy-egy kedves pincsit, szettert, vagy buldogot. No ezek ugyan idegenben érzik ott magukat. Ha a gazdájuk zsinóron vezeti is őket, a benszülött kutyák dühös morgása és keserves vonítása kiséri őket mindenfelé s ha meg maguk bátorkodnak ki az utcára, hát ebből a kutyából se lesz ám soha nemesi oklevél! 

Hallottam, hogy valamelyik szultán összeszedette egyszer valamennyit s átvitette egy kis lakatlan szigetre. A kutyák éjjel-nappal ott sokadoztak és vonítottak a parton a főváros felé s egymást falták fel éhségükben. 

A hajósok a szívreható inséget elmondták a fővárosban s a kisérletnek az lett a vége, hogy a megmaradt kutyákat megint hajóra szedték és visszahozták Konstantinápolyba. 

(Gárdonyi Géza: Mai csodák. Budapest, Dante, 1925) 

Ajánló: Susie és Tekergő / Recommendation: Lady and the Tramp

Bár a Walt Disney-rajzfilmek nem tartoznak a kedvenceink közé, ezt szerettük, jó szívvel ajánljuk. 1955-ben készült, de most is élvezhető, nem csak a gyerekeknek. Kutyások számára sok apró, megmosolyogtató pillanat található az elkényeztetett Susie és a vagány Tekergő románcát és számos kutyakaraktert bemutató történetben – biztos, hogy a készítők jól megfigyelték és ismerték a kutyákat. A  „börtönjelenet” (sintértelep, 51:40-től) pedig ugyan szomorú, de egyenesen telitalálat. :)

Magyar verzió. A képre kattintva a film megtekinthető:

This animated film about the romance between two dogs from opposite sides of the tracks (by Walt Disney made in 1955) is one of our favourites. It's enjoyable for both children and adults. Beside the classic romantic story the makers show the world of dogs. The behaviour of the wonderful canine characters is very well observed, there are a lot of small nuances, smiling moments. The Dog Pound scene (from 53:45) is simply brilliant. :) 

English version. Click on the picture to view movie:
 

Kutyaélet / A dog's life

Szeretitek Chaplint? Én nagyon szeretem a művészetét. A Kutyaélet című film első saját stúdiójában készült filmje volt. A filmben a csavargó örökbe fogad egy kiskutyát, Scraps-et (igazi nevén Mut vagy Mutt). A képsorok halhatatlanná tették, de a kutyus három héttel a forgatás után elpusztult. Életrajzírói szerint (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema) mire befejeződött a Kutyaélet forgatása, Mut annyira kötődött Chaplinhez, hogy amikor az a szabadságkölcsön jegyzési kampány miatt elutazott, Mut csak emésztette magát és visszautasította a táplálékot. A stúdió földjébe temették el, sírfeliratot is kapott: „Mut, meghalt április 29-én – egy összetört szív”. 

Do you like Chaplin? I love his art. A dog’s life is one gorgeous piece of his life-work. The Tramp adopts a little dog. The dog in this film, Scraps (real name Mut or Mutt) became immortal, but sadly he died three weeks later after production. Mut was so attached to Chaplin, that he yearned for him and refused to eat when Chaplin left for the Liberty Bond tour. He was buried in the studio ground with the epitaph: “Mutt, died April 29th – a broken heart”. (David Robinson: Chaplin: His life and art; Jeffrey Vance: Chaplin: Genius of the Cinema)

Mut részletes gyászjelentése: / Mut's detailed obituary:

  

Thanks for Jessica, who edits Dicovering Chaplin blog!

A filmet Theodore Huff Chaplin első igazi mesterművének nevezte, Louis Delluc pedig még ennél is tovább ment, szerinte „a Kutyaélet a filmművészet első tökéletes művészi alkotása”.

Chaplin maga így írt róla önéletrajzában: 

„Új műtermemben először a Hej, kutyaélet, kutyaélet! című film készült el. A történetnek volt bizonyos szatirikus éle, mert párhuzamot vont egy csavargó és a kutya élete között. Ez a vezérmotívum szolgált a film vázául, amelyet különféle gegekkel és helyzetkomikummal töltöttem ki. Gondolatban ekkor már sokat foglalkoztam a vígjáték szerkezeti szempontjaival, és tudatossá vált bennem a vígjáték sajátos struktúrája. Minden képsor szervesen folytatta az előzőt, és valamennyi jelenet kapcsolatban állt az egésszel.

Az első képsor azt mutatta be, miként mentenek ki egy kutyát egy kutyafalkával folytatott marakodásból; a második pedig egy leány kiszabadítását a táncos mulatóból, ahol kutyának való életet élt. A képsorok az események logikus összefüggése szerint követték egymást. Bármilyen egyszerűnek és magától értetődőnek látszik egy ilyen bohózat, elkészítése rengeteg töprengést és leleményt kívánt. Ha egyik vagy másik ötlet az események logikájába ütközött, nem használtam fel, bármennyire mulatságos is lett volna.” 

Chaplin’s first film for First National has been called “his first real masterpiece” by Theodore Huff and “the first complete work of art the cinema has produced” by Louis Delluc.

Chaplin wrote about the film in his autobiography:

“My first picture in my new studio was A Dog's Life. The story had an element of satire, parallelling the life of a dog with that of a tramp. This leitmotif was the structure upon which I built sundry gags and slapstick routines. I was beginning to think of comedy in a sctructural sense, and to become conscious of its architectural form. Each sequence implied the next sequence, all of them relating to the whole.

The first sequence was recuing a dog from a fight with other dogs. The next was rescuing a girl in a dance-hall who was also leading ‘a dog’s life’. There were many other sequences all of which followed in a logical concatenation of events. As simple and obvious as these slapstick comedies were, a great deal of thought and invention went into them. If a gaga interfered with the logic of events, no matter how funny it was, I would not use it.”

A képre kattintva a film megtekinthető: / Click on the picture to view movie:

 

© 1998 The Life and Art of Charlie Chaplin

 Thanks for Doman Domański!

A kutya-fizioterapeuta / The dog physiotherapist

A következő interjúban az állatgyógyászat világába látogatunk el, annak is egy speciális területére. Manapság szerencsére már a kisállatok gyógyításában is egyre elterjedtebben alkalmaznak alternatív terápiákat. Nagyon sok kutya szenved például különböző eredetű mozgásszervi betegségben. Számukra jelentős javulást, akár gyógyulást is jelenthet a fizioterápia módszereinek alkalmazása. Magyarországon egyelőre – a pár éve indult szakemberképzés eredményeként – néhány tucat fizioterapeuta dolgozik. Galántai Viktória az elsők között kezdte és 2011 óta dolgozik kutya-fizioterapeutaként. Őt faggattam a tapasztalatairól.

Viki és Gréti

– Mi indított arra, hogy kutya-fizioterapeuta legyél?

– Mindig is nagy kutyarajongó voltam, gyerekkorom óta van kutyám. Kerestem a lehetőséget, hogy miként tudnék kutyákkal foglalkozni. A kozmetika távol áll tőlem, az állatorvosoknak pedig sok olyan dolgot is meg kell tenni, amire egyáltalán nem vágytam. Aztán szinte véletlenül találtam az interneten a társaság honlapját, ahol írták, hogy lesz majd fizioterapeuta képzés. Rögtön intézkedtem (ez valamikor 2010 január-februárjában történt), megkerestem őket. Kiderült, hogy az első ilyen képzést fogják indítani Magyarországon. Nálunk ugyanis – sok nyugat-európai és tengerentúli országgal szemben – eddig nem volt ilyen irányú képzés, csak 1-2 állatorvos foglalkozott ilyesmivel. Így tehát a 2010 augusztusában induló első csoport egyik hallgatója lettem. 

– Ki volt az első eseted?

– Az első esetem Bragol volt, a németjuhász/roti keverék, aki egyben a szakdolgozati esetem is volt. Őt porckorongsérvvel műtötték és nem tudta használni a hátulsó lábait. Körülbelül három hónap kellett, mire először segítséggel, majd anélkül újra járni tudott. Szegényke már akkor elég idős volt, tavaly hívott a gazdi, hogy elpusztult. Azután – milyen a sors – amint végeztem, beteg lett Gréti, az én kutyusom. Egy nagyon csúnya bakteriális fertőzés alakult ki a gerincében (discospondylitis a neve) és neki is lebénult  a hátsó testfele. Ha nem lettem volna fizioterapeuta, nem tudtam volna mit kezdeni vele. Így viszont fél éves gyógyszeres és fiziós kezeléssel teljesen rendbe jött. Mára annyi maradt vissza a betegségből, hogy nem bírja a nagy terhelést.

Bragol, az első eset

– Milyen kezeléseket használnak a kutya-fizioterapeuták? Különbözik az embereken végzett terápiáktól?

– A kezelések alapvetően ugyanazok, mint az embereknél. Gyógytorna, masszázs, manuálterápia, nyújtás, mágnesterápia, UH terápia, elektroterápia, hidroterápia stb. Az egyik alapvető és legfőbb különbség, hogy egy kutyának viszonylag nehéz elmagyarázni, hogy miért kell csinálni ezt az egészet, illetve a tornagyakorlatok kivitelezése is igényel némi kreativitást. De a lényeg és az alapok ugyanazok.

Mágnesterápia. Bella, a leonbergi nagyon szereti...

– Melyek a leggyakoribb, kutyákat érintő mozgásszervi problémák, milyen esetekkel találkozol a leggyakrabban?

– Én eddig legtöbbször csípő- (dysplasia), térd- (szalagszakadás, patellaficam) és gerincproblémákkal (porckorongsérv) találkoztam, de a váll és könyök sérülése és betegsége is elég gyakori.

 Munka Grétivel (a kezelés hatásosnak bizonyult):

 

 

– Melyik volt eddig a legnehezebb eseted? Tudnál-e mesélni ritka, különleges esetekről, amelyeknél a fizioterápia javulást hozott?

– Nem emlékszem olyan kirívóan nehéz esetre. Lelkileg az a nehéz, amikor rajtam kívülálló okokból nem tud meggyógyulni a betegem. Nagyon rossz, amikor hónapokig kezelek egy kutyust akár heti 2-3 alkalommal és kiderül, hogy valami olyan szövődmény van, vagy műtéti hiba történt, ami visszafordíthatatlan. Így a kutyus elpusztul, vagy elaltatják.

Különleges esetnek tartom például Joy, a 14 éves border collie esetét. Ő ugyanis nem mozgásszervi probléma miatt került hozzám, hanem agyvérzést kapott. Mivel ilyen idős, bizonytalan volt a gyógyulás sikere. Joy nem tudott felállni, rendesen mozgatni a lábait. Nem bénult le, de mégsem. Heti három alkalommal mentem hozzá, masszázsterápiát, mágnesterápiát, passzív mozgatást és nyújtást alkalmaztunk. Fontos volt a izmok állapotának megtartása, az ízületek átmozgatása. A mágnesterápiával az idegpályák regenerációját segítettük. Szerencsére két hét után fokozatosan javulni kezdett, majd kb. másfél hónap után már egyedül járt ki az udvarra.

Joy, az agyvérzésből szerencsésen felépült border collie

– A terápiában aktív fizikai kontaktusba kerülsz az állatokkal, amelyet sok kutya nehezen visel. Hogyan viszonyulnak a kutyák a kezelésekhez? Kell-e valamilyen különleges adottság a terapeuta részéről?

– Szerencsére a kutyák előbb-utóbb rájönnek, hogy segítek rajtuk, így nagyon együttműködőek szoktak lenni. Előfordul, hogy először bizalmatlanok, de bántani nem akarnak. (Eddig egy kivétel volt, Maximus a shih-tzu, de végül vele is megbarátkoztunk.) Különleges adottság nem kell, csak türelem és szeretet. Én egyáltalán nem félek a kutyáktól, ők ezt is megérzik. Abból indulok ki, hogy akinek agresszív a kutyája, az úgyis szól, mert én ezt tenném. A gazdik pedig úgy gondolják, hogy nekünk van valami praktikánk a harapós kutyák ellen, pedig ez nem igaz. Többször volt rá példa, hogy csak 3-4 kezelés után mesélték el, hogy tulajdonképpen mással egyáltalán nem ilyen barátságos a kutyus.

Sokan nagyon szeretik a kezelést, elalszanak közben. Ha egy kutyus nagyon tiltakozik, ott általában valamilyen fájdalom van a háttérben, ez később az állatorvosnál mindig kiderül.

Bizalom és összhang... munka Rozival, a szálkásszőrű tacsival: 



Első láb nyújtása

Hátulsó láb nyújtása

Viki megpróbálja rávenni a pácienst, hogy álljon meg

Passzív mozgatás

Melegítés elöl...

...és melegítés hátul

– Milyen az állatorvosok viszonyulása a fizioterápiához, együttműködnek, -dolgoznak a terapeutával?

– Vannak olyan orvosok, akik egyáltalán nem érdeklődnek a fizioterápia iránt, mások rendszeresen küldenek betegeket hozzám. Mindegyiket fel tudom hívni, ha kérdésem van a kutyus kezelésével kapcsolatban, vagy valami előzmény érdekel, például a műtéttel kapcsolatban. De olyan is volt már, hogy az orvos hívott, hogy szerintem lehet-e valamit kezdeni egy adott kutyával. Remélhetőleg egyre több orvosnak lesz kedvező tapasztalata és kezdi el javasolni a betegeknek.

– Van-e „szakterületed”, amihez különösen értesz? Mik a terveid, szeretnéd-e továbbképezni magad?

– Nincs külön szakterületem, de a porckorongsérves betegek gyógyítása áll hozzám a legközelebb. Szeretnék újabb területeket is megtanulni, mint pl. az akupresszúra, tape technika. Ezenkívül az egyesület tagjainak időnként szerveznek egynapos továbbképzéseket, ahol egyes betegségeket, ill. azok terápiás menetét ismerjük meg, tanulságos eseteket ismertetünk stb.

Néhány a leg-ek közül:

Masni, a legkisebb páciens

Mira, a legfiatalabb

Lea, az ír farkaskutya, az egyik legmagasabb

– Hogyan lehet valaki kutya-fizioterapeuta?

– Jelenleg Magyarországon csak a Magyar Kisállat FizioterápiásTársaság szervez egyéves képzést, ennek elvégzésével, egy szakdolgozat megírásával és egy három részből (írásbeli, szóbeli, gyakorlat) álló vizsga letételével lehetsz kutya-fizioterapeuta. A képzés neves állatorvosok és egyéb szakemberek közreműködésével zajlik. Érdekességképpen: az aktuális következő tanfolyam meghirdetésekor a jelentkezés megnyitása után pár órával betelnek a helyek.

– Aktív tagja vagy a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaságnak. Mik az egyesület céljai és eredményei?

– Az egyesület egyik legfőbb célja a fizioterápia megismertetése és elterjesztése itthon, rendezvényeken való részvétel. A másik fő cél a szakemberképzés, eddig végzett és vizsgázott 3 csoport kutya-fizioterapeuta. Ezek mellett kutatásokban való részvétel, gazdis képzések (masszázstanfolyam) lebonyolítása, továbbképzések (fizioterapeutáknak, állatorvosoknak) tartása is szerepel a tevékenységek között. A társaság honlapján az induló képzésekről is  lehet tájékozódni.

Ha valaki többet is olvasna a témáról vagy igénybe venné egy képzett fizioterapeuta segítségét, azoknak szeretettel ajánlom Viki blogját, ahol még sok érdekes eset olvasható és Facebook oldalát, ahol elérhetőségei is megtalálhatók.